Nagyon vartam a mai napot, mert mar tudni akartam a biopszia eredmenyet es a hogyan tovabbot. Elobb elmentunk J kezelesere es ilyenkor mindig szomoruan konstatalom, hogy megint egy nappal kevesebb az, amit velem tolthet mar el es annyira szeretnem maximalisan kielvezni minden pillanatat. 

Aztan vegre pontban hatkor bejutottunk az en ezer eve nem latott dokimhoz, aki par kiloval sovanyabb lett idokozben es gazdagabb tiz csavarral a vallaban, plusz egy fem lappal, de ugyanolyan mosolygos es kedves, elettel teli. Jokat viccelodtunk. 

Szoval felvazolta hogy februar ota igazabol mi minden tortent velunk, aztan mondta, hogy a vervetel eredmenye a kezeben van es hogy nincsen benne semmi rossz. Genetikailag sem hordozok semmilyen mutaciot, szoval kezembe nyomta az eredmenyeket papiron is. Orultunk. (de akkor mirol beszelt a masik dokino? vagy hirtelen kevert engem)

Mondta, hogy a biopszia eredmenye is jo lett, szoval minden rendben van. Ennek is orultunk. Aztan a hogyan tovabbrol... mivel minden rendben van, ezert marad az imadkozas kb. A hisztero alkalmaval az endometriozist a mehnyakrol a dokino eltavolitotta, szoval no problem. Zold az ut egy ujabb lombikhoz. De csak es kizarolag akkor, ha ugy erezzuk itt az ideje es nagyon szeretnenk. J kapasbol ravagta, hogy nagyon szeretnenk es azonnal :D meg hogy en vagyok turelmetlen ... A doki ram nez, kerdezi biztos? Kutato, kivancsi szemekkel. Mondtam, hogy rendben. Persze csak aztan kezdte vazolni a hogyant. 

Az elso es egyben a legparabb kijelentese, hogy hosszu protokoll... (jajj neeee...) ami azt jelenti, hogy a mensi elott egy hettel izomba-popoba egy jo nagy dofi Ginecrin. Itt volt az, hogy vegig futott a hatamon a hideg es a kerdes a fejemben MIERT? Ugye a tu fobiam ismert, nem kell ecsetelnem, azt az ember valahogy a fejeben helyre rakja, hogy naponta ket hasba szuri, de hogy most akkor izomba es fenekbe... szoval mar a gondolattol valahogy nem vagyok jol. Ezen injekciot egyebkent a klinikan fogjak belem dofni, merthogy az azert kicsit szarabb, ha mondjuk egy ideget is eltalalsz es akkor a popo tovabb faj utana. Meg jo, hogy ebbol csak egy van, ha azt mondja tobb, akkor azt hiszem most ugy vartam volna azzal az igen valasszal, erre fel kell keszulnom. Beszarinak mondtok vagy sem, ez van, en es az injekcios tuk nem vagyunk jo baratsagban. Ezutan mikor majd megjon, akkor kell hivni a klinikat, akkor megnezik, hogy mizu van odabent es indul a napi ketszeri hasbaszuri, nagyobb adag gyogyszerrel, es itt is gyogyszert valtottunk, valami olyasmire, amirol soha az eletemben nem hallottam, maradt a Gonal F, de melle nem Menopur (ez volt ami csipett), hanem Meriofert kit kapok, ez elvileg jobban produkal petesejt termelodest, mert azt szeretne elerni az en draga jo Dokibacsim, hogy nekem legyen legalabb 12-16... na ja... en meg olyan leszek, mint egy felfujt balna :P jo-jo, tudom... viszont ez az egy szuri kivaltja majd a harmadik szurit, amit a leszivas elotti harom napon kellett meg beadni, a nagyobb tus. Ennek azert en kicsit orulok, az a ketto is boven eleg nekem. 

Mar tenyleg az egesz klinika nekunk szurkol, valami hihetetlen jo erzes. Jo volt ujra latni Dr. Llácer-t. Szoval, long protokoll es kezek imara, ez lesz a jovo kulcsa. 

Most nyilvan azt hiszitek, hogy orom helyett itt csak nyavogok, pedig nem. A felelem azt hiszem termeszetes. Ez valami mas, mas gyogyszerek, mas ritmus. Van olyan, aki ilyenkor csak a vegeredmenyre gondol, es neki aztan tok mindegy mi tortenik vagy mit mondanak, akkoris es szinte az elete aran is. Na en nem ez vagyok. Lehet erte megkovezni. 

Mert ugye akar a sogornom, akar az anyosom, csak legyintenek ra, hogy ugyan mar, semmiseg, vagy hogy most mit kell par szurin agonizalni. De azert normalis emberi esszel felfogva, nem csak par szurirol van szo, hanem bazi nagy megterhelest jelento hormon kezelesrol, amin o ugyan nem esett at es elsore terhes maradt, de attol meg jozan paraszti esszel belegondolva is tudjuk, hogy ez nem az UGYAN MAR kategoria. Atesik rajta tobb ezer par sajnos ebben a mai vilagban, de ettol meg szamomra korant sem tekintheto NORMALIS-nak. Es ezt az en orvosom is tudja, pontosan ezert kerdezi meg, hogy fel vagyunk-e ra keszulve es pontosan csak akkor vallalja be, ha tudja, hogy az igen az egy biztos igen mind a ket fel reszerol.

Sajnos az elmult egy evben nem egy ismerosnek szuletett babaja valamilyen betegseggel. Koztuk van atuista baba, akirol egy evesen allapitottak meg, es most ket evesen vegervenyesen is kijelentettek, hogy sulyos autista. Fiatal szulok, nalam fiatalabbak, iszonyu nehez lehet feldolgozni, az anyuka sajnos nem is tudja jelenleg. Egy masik ismerosnel is csak szuletes utan derult ki ket honappal, hogy a babanak olyan sulyos betegseggel szuletett, hogy csupan par honapot tolthet itt koztunk, 7 honapot elt, sok-sok mosollyal az arcan. Pont egy ev telt el es nagyon szurkolok a szuloknek (szinten fiatalabbak nalam), hogy mostmar minden genetikai betegseget kizarva, lombikkal egy igazi, gyonyoru egeszseges kisbabat tudjanak majd felnevelni. Kivanom, hogy elsore sikeres legyen a beultetes es ne kelljen az anyukanak vegig jarnia a sikertelenseg fajdalmas utjat ezutan a borzaszto csapas utan. 

Tovabba kivanom minden egyes jelenleg kisbabat varo anyukanak, mert vagytok jo paran es ez nagy orom, hogy minden legyen a legnagyobb rendben, legyen a szules szep elmeny es boldog tobb vagy elso gyermekes szulok legyetek.