Tegnap, azaz a 4. evfordulonk reggelen mentunk a leszivasra. Nem volt bennem mar semmilyen izgalom. Eloszor talalkoztunk a biologussal es az orvossal, aki a leszivast vegezte. Dr. Castello. Nagyon szimpatikus, mosolygos, megis azert egyenes es karakan tipus. Mondta, hogy vegig nezte az elozo…

Kerem szepen ezen is tul vagyok.  A valium reggel olyan szinten hatott, hogy alig birtam a szemeim nyitva tartani, lecsukodtak meguktol, nem tudtam kontrolalni nagyon es ez zavart, csak annyit tudtam nem aludhatok be, mert keltenem kell majd J-t. Nehezemre esett minden mozdulat, feloltozni fel ora…

Dragam keze lassan, de javulgat, bar kicsit csalen all az ujja, de azt mondtak a traumatologian, hogy az meg nem baj... Onnan at a vervetel eredmenyemert, amibol persze sok nem derult ki, de elhisszuk, hogy ugy jo ahogy van, megha piros szamok is vannak rajta.  Majd vegre ujra Bernabeu, ahol vegul…

Hetfon tul estem a "csodalatos" masodik HSG vizsgalatomon. Elotte valo napokban nem nagyon lehetett velem szot erteni. Jol ossze is vesztunk Jvel... Nagyon feszult voltam es be is voltam tojva rendesen, mert ugye az elozmenyek... mert bar a tested felejti a fajdalmat, az agyad sosem.  Totalisan…

Bevallom amikor hetfon elkezdtem verezni delutan, akkor kb. olyan allapotba kerultem, mint az uvolto sakal, valami merges kigyoval keveredve... Iszonyatos duh, csalodottsag, fajdalom volt egyszerre bennem. Egyet tudtam, hogy fel kell hivnom az orvosomat. Mara adott idopontot. Gondoltam oke, ebbol…

Minden napos programma valt az orvoshoz rohangalas... nyilvan ennek a haz elott allo taxisok orulnek a leginkabb. Ma megszabaditottak nehany kapocstol, amibol a vilagon semmit sem vettem eszre. Elotte mondta a dokino, hogy hat foleg a seb kozepen levo fog molesztalni, amikor kiveszik, ehhez…

-elore is bocsanat az ekezet mentes irasert, de J geperol irok es ez mostanaban igy is lesz :) -Marcius 19-en, ami itt tortenetesen apak napja, es szunnap, este hetig kellett bevonulnom a korhazba. Mondanom sem kell, hogy mi az utolso ot percre hagytuk ezt a dolgot :) Ki a fene akar ott lenni elobb.…

Mikor az anyukájának elmesélte J vasárnap, hogy megműtenek és utána majd néha jön hozzám Santa Pola-ra... az anyukája azonnal azt mondta, hogy szeretne ő vigyázni rám és gondoskodni rólam és hogy menjek hozzájuk a kórházból. Elmondta Jnek, hogy nagyon rosszul fogom magam érezni…

Hát eljött az idő... Ma reggel felhívtak a kórházból, hogy holnap reggel nyolckor jelenjek meg a kórházban, mert végig kell csinálni az anaszteziológiai teszteket és a nődokival is beszélgetünk egy kicsit. Azóta konkrétan remegek mint a nyárfalevél, szerintem soha életemben…