Annyiszor fejben megirodott mar ez a bejegyzes, de idom az meg eddig nem volt ra, hogy elkezdjem egyaltalan megirni, hogyan is zajlott vegul Olivia szuletese.

Anyuek jottek hozzank latogatoba szeptemberben. Az en Oliviam minden jel szerint nagyon jol erezte magat odabenn, esze agaban nem volt befordulni ujra es szepen novekedett. 

Mennem kellett a szokasos heti monitorozasra, igy anya jott velem, lathatta a korhazat is igy, na es az en angyal orvosom Dr. Rafael Fraile Perez Cuadrado-t. Mikor megvizsgalt 26-an kedden reggel, akkor annyit mondott, hogy ha magatol nem indul meg, akkor penteken beinditja a szulest, mert Olivia mar nagy baba. Mondanom sem kell nem volt tul jo erzes, mikor elkezdett ujjal tagitani, mondta birjam ki, mert szerinte igy megindul majd pentekig. Mondta hogy szamitsak ra, hogy megpiszkalt es most lesznek osszehuzodasok stb...

Rafa megigerte, hogy nala szulok. Es en ettol nagyon megnyugodtam. Anya csodalkozott, hogy mennyire mas itt minden, milyen szep a korhaz, milyen kedves mindenki es hogy a nogyogyaszom ket puszit ad koszones keppen.

Hat en ennek ellenere masnap elmentem a varba anyuekkal, caplatni jo kis 27 fokban felfele a hegynek, el se faradtam a nagy pocakommal, elveztem nagyon, masok furcsan neztek ram. Visszanezve a kepeket, oriasi voltam addigra. Pedig mindosszesen 6 kg-val tobbet nyomtam, mint terhessegem elott. Lefele ahogy csuszos volt a ko, apu vegig fogta a kezem, ilyen gyerekkorom ota nem tortent. 

Aztan ahogy megmondta Rafa, 29-en pentek reggel 9-kor megjelentem a korhazban. Meg megvizsgalt, mondta, hogy ma szulunk, ket ujjnyira vagyok tagulva, irany fel az emeletre a vajudo-szuloszobaba. Igazabol semmit sem kellett vinni magammal a fogkefen-fogkremen es fesun kivul, na meg Olivianak a kis rucikait, sapka es kesztyuke. Minden mast a korhazban kaptunk (pelenka, betet stb...)

Szoval fel ora mulva mar bekotve rajtam minden cucc es hajra oxitocin, inditsuk a bulit, na meg persze burok repesztes, na az furi volt, egy resze a magzatviznek igy kifolyt, a tobbi a labdan ulve idorol idore, azt hiszem mig elek nem felejtem el azt az erzest, ahogy folyik ki a meleg "viz" ahogy ulok a labdan es nem tudom megallitani. Nevettem. Jottek a fajasok, de ugy igazan nem fajt. Aztan idorol idore nezett a szuleszno,hogy mennyire vagyok tagulva... na es persze Olivia, aki nem akart beallni a szulocsatornaba, hanem minden egyes osszehuzodasnal felfele kuszott. Majd azt mondtak fel kell fekudnom az agyra, vege a labdas es maszkalos vajudasnak, oldalt kell fekudnom, hatha igy Olivia is beall, egy ora egyik oldal, masik ora masik oldal, semmi.... kozben folyton kaptam nagyobb adagban az oxit. Igy hat ujjnyinal felporogtek az esemenyek, mar ami a fajasokat illeti, baromi surun jottek es egyre erosebben. Hihetetlen hogy orak ugy teltek el, hogy kb perceknek tuntek, aztan pedig teljesen elveszett az ido erzekem. Az egyetlen amire emlekszem, hogy szoritom J kezet oldalt fekve es azt mondtam neki, hogy : segits! Aztan hogy mikor ment o ki szolni a szulesznonek -Inma- azt en nem tudom. 

Legkozelebbi emlek, hogy ulok az agyon, egy no elolrol fog es tolja le a ket vallam es mondja probalj ellazulni, egy masik a hatam mogott mondja, hogy ha jon a fajas szoljak... na ez volt az anesztes.... aki eppen szurta az epiduralt, de persze a fajas az jott, mikor maskor, amikor eppen megszurt, igy idom nem volt semmire a testem meg megfeszult es igy melyebbre esett a szuras a gerincemen. Annyit hallok a fulemben, mikozben a bal labam total elzsibbadt hogy: "van egy kis baj", na mondanom se kell osszetojtam magam. En aki nem akart epiduralt attol felve, hogy na majd rosszul szurnak, mi van ha lebenulok stb... annak ellenere, hogy az orvosom mondta, de bizony inditott szulesnel fogod te azt kerni... (meg jo, hogy errol nem kell elore nyilatkozni, hanem mindig ott van valaki aki beadja, ha megis) Szoval rosszul szurtak meg, kifolyt a gerincfolyadek, igy aztan gerinc kateter es annyit mondtak, hogy nem nyomhatok! 

Nem nyomhatok? Akkor hogy fogok en szulni? Addigra a teljes also testem elettelenne valt, es en csak nevetni tudtam, mikor azt mondja nekem Rafa megvizsgal, huzzam fel a labam :D de nekem csak ket elettelen valami volt odalent, amivel azt csinaltak amit akartak, csuklott jobbra balra :D Mondja Rafa, meg jo, hogy ilyen vigan fogod fel :D Persze, gerinckateter bent, a mellkasomon vegzodott egy ilyen kis csovel, amin keresztul egyebkent kesobb kaptam antibiot meg meg valalamit, oszinte legyek nem emlekszem. Annyit mondtak, hogy en a fejem sem emelhetem fel az agyrol 24 oran at. 

Majd 8 ujjnyinal, Rafa szerint borzasztoan neztem ki :D (tiszta udvarlas), a gyerek meg mar tul sokat szenvedett es esze agaban nem volt kijonni, pedig probaltak ok beforgatni mindenhogy... ugy dontott Rafa nem var tovabb es kiveszi, tul sok ido telt el es nem akarodzik neki kijonni. Igy aztan surges forgas, anesztes, nover, szuleszno, gyerekorvos, Rafa... vagas, fogo, vakum, anesztes pedig terdel a hasamon es nyomja lefele Oliviat mikor jon egy fajas. Nezik a monitoron, mondja az anesztes Rafanak, most jon, erre Rafa az anesztesnek, nyomjaaaaad, jol van, ugyes vagy, hat levegot nem kaptam, ha ettem volna ott dobom ki a taccsot, de minden lelegzet vetlnel nevetni tamadt kedvem. Rafa izzadt, Olivia nem akart jonni, de vegul sikerult. Mindezt az en ferjem a kezemet fogva premier planban nezte vegig, nagyon buszke vagyok ra. Sokkolta ugyan a latvany, de vegig csinalta velunk. Az erzes mikor huzza ki, az azert megvan. Majd csak latom a kis lila testet, log keze laba, de nem sir az en kincsem. Rafa utogeti a hatat, semmi, majd vilamgyorsan atadja a csecsemosnek es ok eltakarjak, en pedig remultem kerdem, miert nem sir?! Nem sir, miert nem sir? Es senki sem mond nekem semmit sem, majd elkezd egy halk nyoszorges hallatszani es akkor kezdek megnyugodni, majd sir, felsir az en edes kicsi Oliviam. Ujra kellett ot eleszteni, de nem akarta mondani Rafa., csak utolag mondta meg, mikor mar minden rendben volt.  Nagyon kis picike. Letorolgetik, sapka ra es kis pelus es egybol ram teszik, igy bor a boron, betakarva, orom konnyek csorognak le rajtam, o pedig azonnal cicit keres. El se hiszem hogy ilyen picike es itt van. 

Az hogy Rafa meg odalent rendbe tett, hat eszre se vettem. Par varrassal tobb lettem :D 

Majd egy fel ora utan at toltak a szobankba. Igy voltunk 5 teljes oran at Olivia es en, csak neztem es olyan hihetetlen volt, hogy a kezemben van. 

En csak azt kertem mindenkitol, hogy amig nem szolunk ne jojjenek be a korhazba es igy is csak anyueknak mondtuk es az anyosomeknak, senki masnak,hogy szulni megyek. Nem akartam nepvandorlast korulottunk. A szobank csendes volt, kellemes, latni a tengert, apanak egy kanape aludni, Olivianak ugyan volt mellettem egy kisagy, de allandan rajtam volt. Igy mikor mar valamivel epp kinezetem volt, mondtam Anyaeknak hogy jojjenek be, este tiz volt, nagyon vartak mar a hivast. Mondtam nekem kellett egy ora hogy magamhoz terjek a szobaban. Szegeny mikor meglatta a katetert ... 

A kateterbol semmit sem ereztem, az egyetlen hogy bal kez fele semmit sem tudtam csinalni, meg vigyazni kellett senki se erjen hozza. Az eves fekve fej felemeles nelkul egeszen vicces kivitelezes, de nem lehetetlen. 

Masnap jottek, hogy elviszik lefurdetni Oliviat, de apa mehet vele, igy o ment is. En ugye az agyhoz voltam kotve.

A cukrot nekem is meg Olivianak is neztek az elso napokban tobbszor is. Hala jo volt minden. 

Jott az anesztes Raul es mondta kiveszi a katetert es segit felallni, lehet hogy el fogok szedulni vagy nem erzem ugy a labaim, szoljak. Vartak hogy nekem baromira fog fajni a fejem, de nem igy lett hala az egnek, tenyleg semmim se fajt. Se a varrat egy percig sem, se akkor, se utana, se a fejem, se a hasam, semmi. Felallni is ment, igaz tenyleg szedultem, ugyhogy aznap mondta hogy felulhetek de azert a jaras az meg a furdoig mehet es kiserettel. Na ez is valami :D 

Oliviat is lemertek 49 cm es 3070 g :) Kicsi bogar!

5 napot voltunk bent a korhazban megfigyelesen, hogy velem es Oliviaval is minden rendben legyen. Hala az egnek nem volt semmi baj ezek utan. 

Mindenki bejott meglatogatni minket, Rafa kulon is, mikor szabadnapos volt. Raul es Inma az utolso napunkon jott jo egeszseget kivanva elkoszonni. Az ot nap alatt tenyleg nagyon nagyon rendes volt mindenki. 24 oran at velunk a ferjem. Orultem, hogy itt eszuk agaban nincs elvinni a babat, es ha vizsgalni vittek is mehetett vele J. 

A szulesem nem olyan volt, ahogy elkepzeltem, de ujra csinalnam siman. 

Olivia pedig a legszebb, legdragabb kincse az eletemnek. Rola majd egy masik posztban, maskor... Probaltam lenyegre toro lenni es nem tul hosszu ami a szulest illeti :D

Tegnap bar idopontom volt mindenhova, megis az egesz napomat a korhazban toltottem. Kisse elborult az agyam mar reggel. Odamegyek 11-re a monitorra, majd bent ul egy arab csaj a ferjevel eppen rajta a monitor... jon a szuleszno, kozli menjek le a surgossegin uljek le es varjak, mert sor van. Lent mar lattam egy kismamat, mondom hurra. Kerdeztem is tole, hogy o is arra var? Mondja igen. Persze neki is 11-re volt idopontja, haleluja, egyre jobb. A surgossegin persze ott kellett ulni a hideg legkondiban, lefagyott a labam, masreszt csomo beteg kozott. Vegul 11:45-kor ram is kototte vegre a monitort. Olivia nagy nyugodtan elvolt vele, nem akarta lerugni, mint korabban. Enyhe osszehuzodasaim vannak tovabbra is. 

Felmentem a dokimhoz, aki ket oras kesesben volt a betegekkel... vegul feladtam fel kettokor es szoltam tegyenek be Asuncionhoz, mert nem akarok mar tovabb itt ulni. O megnezte Oliviat, aki nagy kenyelmesen athelyezte magat bal oldalra, a kezet szopogatta nagy vigan es nagyon jol elvolt. Mivel sulyra ugyanannyi, igy aztan ugy dontott a doktorno, hogy akkor ne inditsuk be a szulest, mert minden teljesen rendben van, mehlepeny is, magzatviz is, Olivia is, es majd jon o magatol amikor szeretne. Es komolyan,ettol hatalmas ko esett le a szivemrol, megszabadultam egy tehertol. Sokkal jobb igy, hogy akkor jon, mikor O szeretne.

Le kellett mennem az aneszteziologiara, targyalni arra az esetre, ha megis kernek epiduralt, vagy csaszarral vegzodne a szules valamiert. Elmondtam, hogy ugye a lokalis erzestelenitok melyik tipusara vagyok allergias, majd kozolte, hat ez igy eleg szar, mert akkor nem tud nekem mit adni, es teljes altatasban meg nem akar csaszart csinalni. Inkabb kerjek a nodokimtol beutalot surgosseggel az alergologiara, hatha valamelyikre meg sem vagyok erzekeny... 

Vissza a nogyogyaszhoz, az lekuld az alergologiara, akik termeszetesen addigra nem voltak mar ott, le a recepciora, kerni idopontott surgosseggel. Egy valaki lemondta 18:20-ra, jojjek hat vissza. Igy hazajottem ebedelni, majd vissza a korhazba, mit ad isten az alergologia fullon van, egy szek nem volt, ahova leuljek, mire egy apuka felallt, hogy atadja a helyet, akkor mar tudtam, hiaba az idopont itt nem jutok en be egyhamar. Egy oraval kesobb fogad a doki, aki elolvassa az anesztes kereset, majd azt mondja a negybol egyet tuti nem vegez el, hisz arra volt mar reakciom, nincs az az isten. A masik harmat sem szivesen csinalja meg rajtam, plane nem terhesen es nem erti az anesztes csaj mit szorakozik, miert nem csinalja meg akkor a csaszart teljes altatasban es kesz. Max. sima szulesnel, ha kernek is esetleg epiduralt, hat bumm, nem tudnak adni. Ja es egyebkent is most tuti nem szur meg, mert ezekkel ket orat itt kell ulni... Ugyhogy majd csutortokon akkor menjek mar vissza.

Erre ma megjon az ertesito e-mail a  korhazbol holnapra, majd latom este 7 van beleirva, egesz nap hivom a korhazat, mire delutan vegre kepesek felvenni, majd kozolni, hogy ok nem tudjak kicserelni az idopontot, de ha a doki azt mondta menjek negyre, akkor menjek oda negyre, igaz senki nincs beirva... na jo... ez azert mar kesz vicc komolyan mondom. Nem eleg, hogy ki kell tennem magam ennek az egesz szarnak, azt se tudom mi var ram, majd az aszisztens annyit nem kepes beirni, hogy delutan 4... bar mit csodalkozok, olyan volt, mint aki egesz nap citromot szopogatott.

A napjaim vizsgalatokbol, vervetelekbol, orvosokbol allnak, nem banom, nem is panaszkent irom, de ki gondolta, hogy a vege az ilyen. Legalabbis nekem... 

Az endokrinlologus a dieta miatt megdicsert, hogy milyen szepen tartom vegig es hogy ezert mar csak szules utan hat hettel talalkozunk, kiveve, ha szoptatni fogok, mert akkor csak a szoptatas abbahagyasa utan ker egy ujabb vervetelt. De elbucsuztunk, hogy minden jot es szules utan veeeegre ehetek barmit :)

Osszesen hat kilot hiztam, majd kozolte, hogy ez nagyon keves... igazabol a gyerekem megette mindazt, amit en megettem... mert bizony rajta nem latszik cseppet sem a dietam, pedig remenykedtem, hogy nem lesz nagy baba.

Ma voltam utoljara a meddosegiben terhesgondozason es sirva jottem el. Azota is melankolikus allapotban vagyok. A doktorno mondta, hogy mivel a korhazban csinaljak a monitorozast, igy nincs ertelme meg veluk is, persze, egyet ertettunk. Megnezte utoljara Oliviat, minden rendben van, kisasszony persze szokasahoz hiven a kezeit az arca ele helyezte, igy alig valamit lehetett latni belole, de azt azert igen, hogy lelkesen vigyorog, mint a vadalma es kis pufika. 

Majd aztan o is sok szerencset kivant es konnyu, rovid szulest, es majd a szules utan talalkozunk a kontrolon. 

Es kifele jovet, jott velunk szembe az en draga Dr. Llacerem, akinek Oliviat koszonhetjuk, akinek nem gyozok egy eletre halas lenni, es aki mint mindannyiszor, most is hatalmas mosollyal kozeledett felenk, a kezet azonnal a hasamra helyezve simogatni kezdte Oliviat, atolelt, megpuszilt, sok szerencset kivant es konnyu szulest, es hogy a csalad utan O legyen a kovetkezo, akinek Oliviat megmutatjuk, de ez termeszetes reszunkrol es kerni sem kell, hiszen O Olivia masodik apukaja. Persze, hogy konnyek gyultek a szemembe, nala embersegesebb, kedvesebb, egyutt erzobb, orvossal sosem talalkoztam, pedig elmondhatom, hogy mindig szerencsem volt veluk.

Aztan a recepcion is atolelt a holgy, es ez mind-mind azt hozza magaval, hogy a legjobb helyen voltunk, a legjobb kezek kozott es orokke a szivemben viszem oket magammal.

Egybekent jol vagyunk, az eskuvo datumat athelyeztek november 24-re, ugyhogy pont amiert az egeszet csinaltuk volna, az nem valosul meg... szoval mindegy is.

Minden nap mondogatom Olivianak, hogy bujjon mar ki, de nem akar... tul jol van, pedig osszehuzodasok azok vannak egesz nap, de nem rendszeresek... Holnap ismet monitorra tesznek, beszelek az anesztessel es utana a dokival,hogy akkor mi legyen... De addig is mantrazok, hatha ugy dont szerencsesen, hogy meg ma ejjel megindul kifele, es akkor maradhatunk a buvos 12-es szam koreben.

34 het ugy repult el, mintha csak most lett volna amikor a Beta-HCG teszt utan felhivtak, hogy allapotos vagyok. 

A terhessegem alatt tobbszor irhattam volna az elmenyeimrol, de valahogy ugy alakult, hogy megsem tettem. A cukor terhelesen ketszer estem at, egyszer a rovid 50 g-os majd a hosszu 100 g-os 4 oras, sok vervetelesen. Nagyon maskepp van itt, mint otthon es tobben kerdeztek segitseg keppen, hogy hany CH-s dietat kaptam, de itt csak azt adtak meg, hogy ehetek napi 2100 kaloriat, valamint, hogy mibol hany grammot. Eleinte nehez is volt, hogy most akkor mit is csinaljak, kertem tanacsokat innen-onnan. Kuldott nekem Adri, Ildi es Ditke is sajat naplojukbol. Aztan elkezdtem magam kiszamolni, hogy hany CH lehet, mire arra jutottam, hogy a megadott grammok alapjan teljesen valtozo lehet egy nap180-200-210 :) igy aztan az itteni kaloria tablazat alapjan kezdtem magam beallitani, hogy mikor mit egyek es rajottem, hogy nem tudok megenni 2100 kaloriat egy nap. Plane igy a 8. honapban, mikor a gyomrom gyakorlatilag ossze van preselodve. 

Eleinte ehes voltam, aztan az ember gyomra egyre kisebb lesz, ma mar van olyan, hogy csak kenyszerbol eszem valamit vacsorara, mert ehes nem vagyok. Es ez a jobbik eset, mert tobbek mondtak, hogy bizony vegig ehesek voltak.

Igy aztan az eredmeny az, hogy en folyamatosan fogyok, de Olivia jol van es no is a sajat kis utemeben, ahogy kell. Jelenleg mar csak 4,8 kg-val nyomok tobbet, mint a terhessegem elott, ami azt jelenti, hogyha most szulnek, akkor vekonyabban jonnek ki a szuloszobarol, mint ami voltam hehehe

Vannak kerdesek, amiktol falnak megyek, mint a: 

- gurulsz mar?  - Peeeeersze! Es a... mennyit fut szazon?!

- egyben vagy meg? - mint latod rajtam...!

Aztan vannak a kulonfele kijelentesek: 

- biztos, hogy csak egy es nem ketto? - te se lattal meg kismamat?!

- jezus mekkora vagy... - majd meglatjuk mit mondasz a sajat felesegedre!

- 8. honap? akkora a hasad, mint egy hat honaposnak, nagyon cuki! 

Valoban amugy a hasam korfogata gyakorlatilag az utobbi ket honapban semmit sem valtozott, annak koszonhetoen, hogy en fogytam, pedig egyebkent a cukornak koszonhetoen tobb a magzatvizem. 

Mai napig egyebkent ha lassabban is, vagy ha meg is kell allnom kozben 20 percre, de ugyanugy csinalok mindent. Mert ha en nem, akkor megis ki csinalna meg helyettem? :) Multheten volt olyan nap tobbszor, hogy max enni ultem le, amugy egesz nap talpon, kisruhak mosasa, bevasalasa, elpakolasa, ugyanigy agynemuk, kifogok, takarok, babakocsi osszeszereles, nagytakaritas, pincebe lehordas ami nem kell stb stb.... Persze konnyebb lenne segitseggel, de az nincs, ugyhogy megoldom magam. 

Egyebkent jol vagyunk es nagyon varjuk a mi kis gyongyunket. 

J minden alkalommal jon velem a szules felkeszitore. 10 alkalmas, mindig 2 ora, es van mindig egy ora a fizikoterepautaval, aki sok mindent megmutat, legzes, kitolas, epidural masszazs, torna, nyujtas stb... Elvezem nagyon, mert mindenrol beszelnek, mind apa, mind anya oldalrol es a kisbaba ellatasarol is. 

Ket hetente szoktam menni ultrahangra, igy ellenoriznek, hogy mindketten jol vagyunk-e, mar azt is tudjuk, hogy kb. 4 het van hatra csak. Szerencses vagyok, hogy mindig 4D-ben lathatom Oliviat, es egyebkent is az orvosaimmal, a korhazzal, a szulesznokkel. minden ugy van, lesz, ahogy en szeretnem, elkepzeltem, mert mindenki azon van, hogy nekem ez egy orok szep elmeny maradjon. Olivia rendszeresen mosolyog az utobbi idoben, plane mikor Apa hangjat hallja. De persze csucsorit is, vagy nyelvet kidug, jokat szoktunk rajta mulatni, mert kis cukibogyo. 

Szeretek nagyon kismama lenni es biztosan fog hianyozni, hogy nem erzem a mozgasait, de persze csodas lesz talalkozni Oliviaval, latni a kis arcat. Ezer szazalek, hogy elolvadunk tole mind a ketten.

Mondta nekunk a szuleszno, hogy nyugodtan mondjunk nemet rokonoknak, baratoknak akik jonni akarnak latogatni, hisz nekunk szuksegunk van idore harmasban. Jo lesz, hogy J itthon lesz velunk, meg nem tudjuk, hogy egy honapra egyben, vagy ketszer 14 napra, ez a fonoketol fugg, de minden esetre szuper jo lesz, hogy igy egyutt lehetunk sokat.

Idokozben sok ismeros kozott lett ujabb kismama, van aki lombikos, es aki tolem kerdezte, hogy mit tegyen, hogy tegyen, hogy volt velem. Sot azota igyekszem segiteni minden mas olyan lanynak, aki bizonytalan, fel, nem tudja mit tehetne stb... es ez nagyon jo, jo segiteni tapasztalattal es jo, amikor azt hallom vissza, hogy sikerult nekik is. Tovabbra is vallom, errol beszelni kell. Kell, hogy legyen tamogaton, kell hogy ertsenek a korulottunk elok, kell, hogy tudjuk manapsag rengeteg par van, akik kuzdenek es nem maradhatnak magukra, kell hogy mindenki tudja nagyon sok fugg a lelki egyensulytol a nem tagadastol. Komolyan elgondolkodtam, hogy jo lenne ezzel foglalkozni. 

Engem egyebkent a terhessegem alatt nagyon sok jo elmeny er itt. Amig utaztam villamoson mindig atadtak a helyet. A boltban elore engednek a sorban, volt, hogy ki is pakoltak helyettem a kosarbol. A zoldseges vagy hentes mindamellett hogy mindig megkerdezi hogy vagyok a legszebb termeket adja. Az etteremben volt, hogy kicsereltek az asztalt vagy a szeket, hogy ne kelljen osszegornyednem mondjuk. A sarki etteremben meg ki is mertek grammra az ebedemet. A szomszedok miota lathato a pocakom megkerdeztek hogy lany, vagy fiu es hogyan fogjak hivni, azota akarmikor osszefutunk liftben, medencenel, utcan mindig megkerdezik: Olivia hogy van? Mesz furdeni Oliviaval? Szereti a vizet Olivia? Mindig, mindig a neven nevezik es ez nekem nagyon tetszik. Az emeleten levo ket szomszedom, akik kozul az egyik egyebkent csak itt nyaral Madridbol szokasosan, kulon-kulon idopontban felajanlotta, hogyha J nincs itthon, es velem barmi van, vagy beindulna a szules, akkor bevisz a korhazba, elore azt is megkerdeztek melyik korhazba kell menni, hogy ne utolso pillanatban kelljen :) 

Az orvosaim kozul mind kivetel nelkul mielott az ultrahangot ram tenne a kezet rateszi a hasamra es vegig is simit rajta, egyfajta kontaktust teremtve es nem azonnal a ranyomom a hideg zselet aztan nezzuk mi a helyzet allapot van. 

Szoval en abszolut boldog vagyok.

Egyszeruen meg kell osztanom veletek ezt a receptet. Ugyan en egyelore a cukrom miatt nem tudom megsutni es falatozni, de biztositalak titeket, hogy nagyon finom es amint vege a dietamnak en is meg fogom csinalni. Addig nektek jo sutest, az eredmenyeket nyugodtan osszatok meg velem! 

Recept: Hozzávalók a tésztához: (3 kalács lesz ebből a mennyiségből)
- 1 kg liszt
- kb. 5 dl langyos tej(liszttől függ, ha nem elég, öntsünk még hozzá)
- 10 -15 dkg olvasztott vaj (vagy margarin)
- 3 evőkanál cukor
- 2 cs. vaníliás cukor
- 3 tojássárgája
- 3 csipetnyi só
- 5 dkg élesztő ( budafokit használok)

Hozzávalók a töltelékhez:
- 60 dkg mák
- 1 citrom reszelt héja
- pici tej
- 10-12 evőkanál cukor (a máktól és az ízléstől is függ:) 

A diós toltelek receptje ugyanaz, mint a makos, csak kerul bele reszelt citromhej, egy pici fahej es izles szerint mazsola. De csak annyi tejet tegyetek hozza, amig morzsalekos marad a dio.

A tetejére:
- 1 felvert tojás (vagy 1 tojássárgája+ 1 kanál tej)

A tejet meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot és az élesztőt, felfuttatjuk.
A szobahőmérsékletű lisztet elkeverjük a sóval, mélyedést csinálunk a közepébe, beleöntjük a megkelt élesztős tejet, vaníliát és a tojássárgáját. 
Alaposan kidolgozzuk, addig, amíg el nem válik a táltól és szép fényes nem lesz a tészta. Most dagasztjuk bele az olvasztott vajat. 
Letakarjuk és meleg helyen duplájára kelesztjük. 
Ha megkelt, óvatosan átgyúrjuk, három részre vágjuk, elnyújtjuk, megtöltjük, sütőpapírral bélelt tepsibe beletesszük. Még egyszer megkelesztjük, kb. 20 perc , megkenjük tojássárgájával vagy felvert tojással, megszurkáljuk hurkapálcával vagy húsvillával, hogy a gőz tudjon távozni és ne repedjen meg, és langyos sütőbe tesszük. Felvesszük a gázt és 180 fokon szép pirosra sütjük. Én kb. 30 percig szoktam sütni, de ezt sütője válogatja. 

Ha kisült, még forrón cukros vízzel átkenjük, akkor szép fényes lesz. 
Jó étvágyat! 

Fontos, hogy meleg helyen dolgozz és a hozzávalók is langyosak legyenek!

Sok sikert!!

Sziasztok, 

tobben tudjatok privat oldalrol, es nehanyan persze szocialis halo jovoltabol, hogy az almunk valora valt, es immaron tobb, mint 20 hetes terhes vagyok. 

Sokaig hallgattam rola, meg csaladi korben is. Bevallom, hogy amikor kiderult, hogy sikerult a FET beultetes, akkor en eloszor magamba fordultam, hogy akkor ez most biztos? Nem akartam elhinni. J akkor mar hetek ota beteg volt, valahogy nem is volt idonk gondolkodni sem es ugye en az vagyok, aki nem csinal terhessegi tesztet, sosem csinaltam, egy beultetesnel sem, mindig kivartam a beta teszt eredmenyet. Amikor felhivtak eppen J-t apolgattam, mondtak, hogy gratulalnak, persze nem a sajat orvosom, mert O eppen kulfoldon tartozkodott konferencian, es talan ezert is volt meg hihetetlenebb. J sirt, olelt, nevetett, es csak nezett ram, mi tortent? hat nem ezt akartam? nem erre vartam? most megsem orulok? De orultem, csak valahogy felfogni volt szamomra lassu. 

Az elso 5 hetben gyakorlatilag orultem, hogy de jo, hat en nem erzek semmit, olyan szerencses leszek, mint Anyu, aki messzirol sem ismerte a terhessegi rosszullet miben voltat... persze, gondoltam en, aztan mint a villanyt mikor felkapcsolod, belepve a hatodik hetbe olyan intenzitasu hanyinger kezdett gyotorni, hogy onnan reggeltol -estig en rosszul voltam. Nem ettem gyakorlatilag.A konyhat meg se kozelitettem, ha J neki allt maganak fozni (szegeny), en kivonultam az erkelyre hogy lelegezni tudjak, de mint a vadaszkutya olyan szaglasom lett es minden de minden meg a harmadik szomszed foztje is elert az orromig... azt mondtam nagyon szar lehet a kutyaknak igy elni egy eleten at! :) 

Azon kivul aztan hetente neztek minket ultrahangon, mert folyamatosan barnaztam es ez ugy kitartott masfel honapig. Minden alkalmat imadtam, mert hallottuk a picikenk szivhangjat es az csodalatos. 

Az elso ultrahangot meg Dr. Llacer csinalta meg es mondta, jajj hat meg nagyon kicsi, valoszinuleg nem hallunk meg szivhangot.... aham... olyan erosen vert a kicsikenk szive, hogy azt osszeteveszteni sem lehetett! Es innentol O at kellett adjon a terhesgondozasnak, ugyhogy egy hatalmas olelessel valtunk el egymastol. Szivem szerint sosem valtottam volna es nem gyoztem es gyozok halalkodni mindazert, amit ertunk tett. 

A doktorno aki atvett tole, nagyon kedves, mindig sokaig es lelkesen nezegeti velunk a picikenk. Nagyon nagy turelemmel van, es ez jo. Persze hianyzik Dr. Llacer, vele minden olyan mas volt. A 16. heten pont ott volt, mikor mentunk, ugy orult,hogy lat, egybol puszi, meg simogatta a pocakom es elmondta milyen gyonyoru vagyok. Annyira jo volt latni! 

A 12. heti uh utan kijott a Down szindromara kozepes szint, ugyhogy akkor ugy dontottunk, hogy megcsinaltatjuk a baba DNS tesztetjet. Ez fizetos, ellenben gyors es biztonsagos. Levettek tolem vert es gyakorlatilag abbol megtudtak nezni. Minden rendben volt es persze igy 100%-ra megtudtuk, amit mar az uh-n is mondott a doktorno, hogy kislany. Igy aztan elokaptuk a mar ezer eve beszelt nevet es innentol Olivianak hivjuk :)

A 13. heten abbahagyhattam az osszes gyogyszert, es tulajdonkeppen onnantol hogy nem szedtem napi 11 tablettat megvaltozott minden. Meg egy hetig kb hogy elojott a hanyinger, de onnantol minden szep es jo. Nyugodt vagyok, a pocim novoget es imadom, mindent megtudok csinalni ugyanugy, max kicsit lassabban. A baba eloszor a 16. heten jelzett, hogy itt van, persze akkor ez meg nagyon ritka volt es nagyon lagy. Mara mar rendesen erezni hogy jobbra-blara mocorog, rugdos, plane ha ehes, vagy este mikor lefekszem es ugy hajnali hat korul. Mar kivulrol erezni is, mikor boxol. Szeretem, jo erzes.

Ma voltunk a morfologiai uh-n, amit egy teljesen masik orvos vegzett, mar negy es fel hete, hogy nem lattuk Oliviat, erre bekucorodott nagyon lentre, a keze az arca elott es pihengetett, mondtam nem hiszem el, eddig akarmikor mentunk, elveztuk a 4D mozit, erre most semmit nem lehetett latni belole, max a kezet az arca elott.... persze mit ad isten hazaerek, leulok ide es neki all boxolni :D Minden rendben van vele, merete megfelel a terhesseg idoszakanak, ugyhogy ez a legfontosabb. 

Negy het mulva pedig az a francos cukor terheles... elore utalom! Ugyanis en elotte sem voltam csokis, vagy edes szaju, na de miota terhes vagyok vegkepp nem. Amiota eszem rendesen azota is leginkabb zoldseg es jo sok gyumolcs, nem nagyon szereti Olivia a hust :D Ugyhogy nem tudom meg hogyan fogom lenyelni azt az elore bekevert narancsos borzalom szirupot...

A szobaja lassan, de keszul. Vegul kisagyat a volt fonoknom adott, ahogy jo par kismama ruhat is. Olivianak mar vettunk ruhacskakat, de persze csak parat, par darabot kaptunk hasznaltan is. Csinaltunk egy listat mit kell vennunk, jo hosszu lett.... De kisagy, komod, pelenkazo megvan.... holnap elmegyunk babakocsit rendelni meg mozest az agy melle, es meg matrac is kell a kisagyba, na az is kulon tortenet...

Persze kozben mas esemenyek is tortentek, pld az, hogy J cege megszunt, csak hogy jo legyen... balhe volt korulottuk rendesen, mert fizetni nem akartak, probaltak ravenni hogy irjak ala mind kozos megegyezessel, na persze... raadasul akkor nem jar munkanelkuli sem, mert ez itt igy van, ha te mondasz fel egy cegnel, vagy kozos megegyezessel, akkor nem jar munkanelkuli, csak abban az esetben ha a ceg mond fel neked! Volt itt aztan fenyegetozes meg minden, minden aldott nap csak az idegeskedes ment. Remeljuk ettol csak jobb johet.

En tenyleg nagyon elvezem a terhesseget. Teljesen elfelejtettem azt az elso 13 hetet es bar akkor azt mondtam, hogy na neee ezt tobbet nem, most mar ha ugy lenne, akkor siman ujra vegig csinalnam. 

Pentek 13, 10 ora. Elotte valo nap Jaco belazasodott, mar ket nappal elotte mondta, hogy nem jol erzi magat, olyan faradt, faj mindene, ugyhogy udvozoltuk korunkben az influenzat. Vegul nem szoltunk a dokinak, hogy beteg, mert nem johetett volna be velem igy meg ugy voltam, a maszk rajta van, ot percet kibir. Ott akart lenni, fogni a kezem, latni, hogy kuszik fel az embri. 

Szokasos reggeli, meg meg inni, hogy tele legyen a holyagom, mert ugye ugy kell menni. En boszen betartok mindent, amit mondanak, panaszkodni sem szoktam, de annyira kellett pisilnem, hogy azt mondtam, hogy menten ott bepisilek, nagyon faj. A klinika recepciojan mikor bejelentkeztem vadul kerestek a doki nevet, mondom ne keresd, ma nem dolgozik, csak miattam jon, erre a recepcios csaj, jaaaa, joooo. :)  

Felmentunk a szobaba, bevallom, most eloszor nem neztem meg, hogy melyik szamu szoba. Annak orultem, hogy az apolo az a kedves magas egyszem fiu Vicente es olyan fulig szajjal fogadott. Kesobb J kiment megkerdezni, hogy egy picit pisilhetek -e? Mondta a noverke, hogy persze, egy kicsit, de ha veletlen nem tudnam elvagni, akkor szoljak neki azonnal. Szoval csak picit, sikerult is. Kicsit megkonnyebbultem.

Jott is a doki, megmutattak az embrit, majd atmentunk a transzfer mutobe, asztalra fel, majd a kedvenc apolo fium volt velunk, nezi, huuu mekkora hasad van, nevetunk. "Mondtam,hogy nagyon kell pisilnem", "Na jo, varjuk meg mig bejon az orvos, mert szerintem igy nem fogunk latni semmit", kozben azert felpolcolta a labaim, meg ram rakta az ultrahangot, de hat egy nagy homaly, nevetunk, hogy ugy nezek ki, mint aki maris 5 honapos terhes. Bejon a doki, kerdi pisiltel? Mondom igen, de csak picit. Mondja neki az apolo fiu Vicente, hogy hat nagyon tele van a poci, attol meg megprobalkozott a doki a kacsaval, mert minel telibb, annal konnyebb a transzfer, de hat nem ment, mondtam en azonnal bepisilek, igy mondta, hogy na akkor most megtisztitom egy kicsit, mondom jo. Erre katetert ugy minden nelkul felteszi, ereztem hogy picit kellemetlen, de fel masodperc volt, aztan egyszercsak megszolaltam: uuuu micsoda megkonnyebbules, aaa de jooo, mindenki nevetesbe kezdett. Igy aztan addig uritett, mig a felere csokkentem es igy folytattuk a transzfert. Mikor hoztak fel az embrit, nagy csend, nezzuk a monitort mind, ranezek Jre, mosolyog nagyon, majd azt mondja Vicente, sikerulni fog, sok szerencset! Es fulig ert a szaja es a szeme is mosolygott es annyira jol esett! Aztan tenyleg, pikk-pakk az embri bent is volt. Mondtak, hogy na ez jol sikerult es hogy ez a babo mar velunk marad. Az osszes noverke is egyfolytaban kint a folyoson is, hogy ez mar tuti, ez a  mi evunk. Mind fulig szajjal. Nagyon jo erzes ez.

Utana meg a szobaba bejott a doki, mondta, hogy remeli, hogy ugy 2-3 evig nem lesz szuksegunk tobb beultetesre, mert ez a babo itt marad velunk es hogy nem a pisitol lesz ekkorara dagadva legkozelebb a hasam :) Megkoszontunk mindent, majd O ment is a dolgara, hiszen delben indult a vonata Madridba.

Kifele menet, meg megallitottak a noverek, elottunk levo szobabol epp kijott egy par, es ugye nekunk ott drukkoltak, de nekik semmit sem mondtak, csak viszlat. Es a piheno szobaba ott allt Vicente, kiabal utanam: Susaaaan... -Tessek? - Sok szerencset! - Nagyon koszonom! Szia! 

Es mi is hatalmas mosollyal tavoztunk. Es valami hihetetlen nyugalommal. Nem futottak at gondolatok, sem kulonosebb erzesek a transzfert illetoen. Sokkal nyugodtabb vagyok. Nem gondolkodom, nem aggodom.

J sokszor elmondta meg a mutobe menet elott, hogy O nagyon szeretne ezt a babat, nagyon szeretne apuka lenni, olyan edes volt. Azota is neha megfogja a hasam, beszel hozza. Most erzem azt rajta, hogy tenyleg ateli. 

En meg pentek ota a nappaliban alszom, J meg a haloban, nehogy elkapjam tole az influenzat. De mar nem birom tovabb, ugyhogy ma visszamegyek az agyba, ha torik, ha szakad.

Mindenkinek utolag is nagyon boldog, egeszsegben, boldogsagban gazdag uj esztendot kivanok! 

A karacsonyt nem ismetelnem, koszonom... Az uj ev nyugis volt, kettesben voltunk, eltelt, amolyan, ez is megvolt erzessel. Megfogadni nem szoktam semmit, ugyhogy ezt a jo szokasom megtartottam iden is hahaha. 

Negyediken randim volt Dr. Llacer-el, kolcsonos buek es mosolygyar utan kedvesen meginvitalt egy ujabb UH-ra, minden rendben. Szedjem tovabb az osztrogen tabikat, de engedelmevel lecserelhetem tapaszokra, abban a pillanatban, hogy lehet kapni az orszagban. Mert mondtam neki, hogy nem vagyunk jo baratsagban... mondhatni folytonos hanyinger gyotor tole, borzalmas, a tapasztol semmi bajom nem volt. Masresz kenyelmesebb is, felteszem, aztan ketnaponta kicserelem es nem kell folyton azt figyelnem, h hany ora van, hogy ujra bevegyem a tablettat. Szoval orultem, hogy azt mondta, lecserelhetem. Meg annak is, hogy minden rendben van. 

Igy aztan ujabb randit beszeltunk meg 13-ra :) Csak miattam bejon reggel, egyebkent nem dolgozna. Mivel J-t nem engedik egy napot se szabira, tovabbra sem, igy hat trukkozni kell es csutortok lett volna az altala kimondott nagybetus nap, de kertem legyen pentek. Mondta, hogy penteken nem dolgozik, megy Madridba, de mivel 12 orakor indul a vonata igy elotte bejon megcsinalja a transzfert. Egy szoval nem mondta, hogy nem, vagy neki ez gaz, meg nem kuldott el a vilag masik feltekere sem, egyszeruen kozolte, dehogy problema, megcsinaljuk penteken, es utana megyek Madridba :) Imadom Ot, ezert is! 

Remeljuk, hogy a mi kis embrink is ugy fogja gondolni, hogy szamara a tokeletes nap, hogy telialmabol felebredjen es odabent bekuckozza magat a fincsi puha melegbe ugy 9 honapra :) 

Vegul a biztosito nem fizetett, de a korhaz elengedett 1000 eurot a  koltsegekbol. Igy aztan megtanultuk, hogy mindent csak onerobol lehet es nem kell varni semmire... De ezen mar nem bosszankodunk, csak arra gondolunk, hogy minden jo lesz. 

Alig ket nap es ujra karacsony van... Ugy telt el egy ev, mintha csak par nap lett volna. Hihetetlen, hogyan megy az ido, megis, mikor valamit varunk, akkor vanszorogni tunik. Igy vagyok ezzel most is.

Kedden megjartam az orvost, megnezett, hala nagyon jol elkezdtem rendbe jonni. Mara mar teljesen elmult a fajdalom, a puffadas is. Mondta, hogy mivel ilyen szepen helyre jon a dolog, a kovi mensivel kezdhetem is szedni a hormon tabikat. Nem tapaszt adtak, pedig az kenyelmesebb lett volna, de az egesz orszagban hianycikk... igy maradnak a tablettak. 10 azaz tiz dobozzal hoztam el a gyogyszertarbol.... Napi ketto, majd napi harom szem, ket labon jaro gyogyszertar vagyok.... Kerdezte, hogy varjunk-e, vagy szeretnem -e januarban a babat, mondtam, hogy minel hamarabb, ahogy lehet. Igy aztan megbeszeltuk, hogy januar kozepe, addigra o is visszajon mar szabadsagrol. Majd kellemes unnepeket kivantunk egymasnak.

Azota sem jott meg, de szerinte majd csak jovoheten fog, ugyhogy varom... ez is, milyen mar... varom... amit egyebkent nem varnek!

Es bevallom semmi kedvem sincs a karacsonyhoz... sem a szilveszterhez. Igaz le is mondtunk elozetesen majdnem mindent, hiszen abban remenykedtunk, hogy en babas leszek es akkor nincs se buli, se cigerettafustben allas. Ugyhogy meg egyelore nem tudjuk mit fogunk csinalni. 

Olyan erzes ez az allando varakozas, mint valami vegtelenitett film... Azt hiszem leginkabb ez megy az idegeimre.

Ha nem uzennek jo szokasomhoz hiven, akkor mindenkinek boldog karacsonyt es egy jobb uj evet!

Sajnalatos modon beleesem abba a bizonyos korbe, akiknek a szervezete a hcg injekciora extrem modon reagal. Vagyis hiperstimulacio alakul ki.

Ez altalaban azokat a noket erintik, akik vekony testalkatuak, esetleg policisztas ovarium szindromaban szenvednek, 35 ev alattiak, vagy tul magas osztrogenszint a kezeles alatt.... ezen kivul persze van olyan is, akiknel a tul sok tuszo okozza.

Nekem a punkcio utan alakult ki, altalaban a hcg injekcio a 3-5 nap kozott eri el a legmagasabb szintjet a szervezetben, ezert ma meg rosszabbul vagyok, mint eddig. Bar az orvos szerint csodalatosan jol viselem masokhoz kepest. Nem jajgatok, nem sipakolok. Azt furcsalta, hogy egyedul mentem el odaig egyaltalan. 

A hiperstimulacionak van enyhe, kozepes, es persze magas fokozata. Az enyhe nemi fajdalom es puffadassal jar, ami 2-3 nap alatt csokken, ha pihenunk es sok folyadekot iszunk. A kozepes, ami nekem is van, itt mar megjelenik folyadek a hasuregben, a petefeszkek tovabb duzzadnak es egeszen a hanyinger, gyomorfajdalom, esetenkent hanyas is megjelenik. Ebben az esetben mar ugy dontenek, hogy a ciklust megszakitjak es az embriokat lefagyasztjak, hogy aztan egy normal ciklusban majd visszaultessek, mikor mar a no jol van. A durva forma pedig mar korhaz, infuzio, nehez legzes, tudofolyadek. Elore nem lehet megmondani, hogy egy no ettol fog-e szenvedni es milyen formaban, ha igy lenne, nyilvan lenne ra megoldas is. 

Igy tehat az en 4 embriomat is lefagyasztjak szombaton. Addig meg hagyjak oket fejlodni. Nekem szigoru agy nyugalom, izotonias folyadek es a fajdalom csillapito. szombaton aztan konzultacio, majd kedden ujra. Leallitottak a ciklusom, ugyhogy mar majd csak azt kell varni, hogy megjojjon es en pedig jobban legyek.

Mondtak, hogyha most visszakapnam az embrit, akkor tulajdonkeppen az en eletem forogna kockan. 

Nagyon sirtam, borzalmasan ereztem magam. Ha nincs ott mellettem az orvosom aki megfogja a kezem, simogat, nyugtatgat, akkor mai napig zokognek, hogy mekkora egy selejt vagyok, hogy velem mindig valami tortenik...

Egyszoval ujra varakozas. Nehez, nagyon nehez!