34 het ugy repult el, mintha csak most lett volna amikor a Beta-HCG teszt utan felhivtak, hogy allapotos vagyok. 

A terhessegem alatt tobbszor irhattam volna az elmenyeimrol, de valahogy ugy alakult, hogy megsem tettem. A cukor terhelesen ketszer estem at, egyszer a rovid 50 g-os majd a hosszu 100 g-os 4 oras, sok vervetelesen. Nagyon maskepp van itt, mint otthon es tobben kerdeztek segitseg keppen, hogy hany CH-s dietat kaptam, de itt csak azt adtak meg, hogy ehetek napi 2100 kaloriat, valamint, hogy mibol hany grammot. Eleinte nehez is volt, hogy most akkor mit is csinaljak, kertem tanacsokat innen-onnan. Kuldott nekem Adri, Ildi es Ditke is sajat naplojukbol. Aztan elkezdtem magam kiszamolni, hogy hany CH lehet, mire arra jutottam, hogy a megadott grammok alapjan teljesen valtozo lehet egy nap180-200-210 :) igy aztan az itteni kaloria tablazat alapjan kezdtem magam beallitani, hogy mikor mit egyek es rajottem, hogy nem tudok megenni 2100 kaloriat egy nap. Plane igy a 8. honapban, mikor a gyomrom gyakorlatilag ossze van preselodve. 

Eleinte ehes voltam, aztan az ember gyomra egyre kisebb lesz, ma mar van olyan, hogy csak kenyszerbol eszem valamit vacsorara, mert ehes nem vagyok. Es ez a jobbik eset, mert tobbek mondtak, hogy bizony vegig ehesek voltak.

Igy aztan az eredmeny az, hogy en folyamatosan fogyok, de Olivia jol van es no is a sajat kis utemeben, ahogy kell. Jelenleg mar csak 4,8 kg-val nyomok tobbet, mint a terhessegem elott, ami azt jelenti, hogyha most szulnek, akkor vekonyabban jonnek ki a szuloszobarol, mint ami voltam hehehe

Vannak kerdesek, amiktol falnak megyek, mint a: 

- gurulsz mar?  - Peeeeersze! Es a... mennyit fut szazon?!

- egyben vagy meg? - mint latod rajtam...!

Aztan vannak a kulonfele kijelentesek: 

- biztos, hogy csak egy es nem ketto? - te se lattal meg kismamat?!

- jezus mekkora vagy... - majd meglatjuk mit mondasz a sajat felesegedre!

- 8. honap? akkora a hasad, mint egy hat honaposnak, nagyon cuki! 

Valoban amugy a hasam korfogata gyakorlatilag az utobbi ket honapban semmit sem valtozott, annak koszonhetoen, hogy en fogytam, pedig egyebkent a cukornak koszonhetoen tobb a magzatvizem. 

Mai napig egyebkent ha lassabban is, vagy ha meg is kell allnom kozben 20 percre, de ugyanugy csinalok mindent. Mert ha en nem, akkor megis ki csinalna meg helyettem? :) Multheten volt olyan nap tobbszor, hogy max enni ultem le, amugy egesz nap talpon, kisruhak mosasa, bevasalasa, elpakolasa, ugyanigy agynemuk, kifogok, takarok, babakocsi osszeszereles, nagytakaritas, pincebe lehordas ami nem kell stb stb.... Persze konnyebb lenne segitseggel, de az nincs, ugyhogy megoldom magam. 

Egyebkent jol vagyunk es nagyon varjuk a mi kis gyongyunket. 

J minden alkalommal jon velem a szules felkeszitore. 10 alkalmas, mindig 2 ora, es van mindig egy ora a fizikoterepautaval, aki sok mindent megmutat, legzes, kitolas, epidural masszazs, torna, nyujtas stb... Elvezem nagyon, mert mindenrol beszelnek, mind apa, mind anya oldalrol es a kisbaba ellatasarol is. 

Ket hetente szoktam menni ultrahangra, igy ellenoriznek, hogy mindketten jol vagyunk-e, mar azt is tudjuk, hogy kb. 4 het van hatra csak. Szerencses vagyok, hogy mindig 4D-ben lathatom Oliviat, es egyebkent is az orvosaimmal, a korhazzal, a szulesznokkel. minden ugy van, lesz, ahogy en szeretnem, elkepzeltem, mert mindenki azon van, hogy nekem ez egy orok szep elmeny maradjon. Olivia rendszeresen mosolyog az utobbi idoben, plane mikor Apa hangjat hallja. De persze csucsorit is, vagy nyelvet kidug, jokat szoktunk rajta mulatni, mert kis cukibogyo. 

Szeretek nagyon kismama lenni es biztosan fog hianyozni, hogy nem erzem a mozgasait, de persze csodas lesz talalkozni Oliviaval, latni a kis arcat. Ezer szazalek, hogy elolvadunk tole mind a ketten.

Mondta nekunk a szuleszno, hogy nyugodtan mondjunk nemet rokonoknak, baratoknak akik jonni akarnak latogatni, hisz nekunk szuksegunk van idore harmasban. Jo lesz, hogy J itthon lesz velunk, meg nem tudjuk, hogy egy honapra egyben, vagy ketszer 14 napra, ez a fonoketol fugg, de minden esetre szuper jo lesz, hogy igy egyutt lehetunk sokat.

Idokozben sok ismeros kozott lett ujabb kismama, van aki lombikos, es aki tolem kerdezte, hogy mit tegyen, hogy tegyen, hogy volt velem. Sot azota igyekszem segiteni minden mas olyan lanynak, aki bizonytalan, fel, nem tudja mit tehetne stb... es ez nagyon jo, jo segiteni tapasztalattal es jo, amikor azt hallom vissza, hogy sikerult nekik is. Tovabbra is vallom, errol beszelni kell. Kell, hogy legyen tamogaton, kell hogy ertsenek a korulottunk elok, kell, hogy tudjuk manapsag rengeteg par van, akik kuzdenek es nem maradhatnak magukra, kell hogy mindenki tudja nagyon sok fugg a lelki egyensulytol a nem tagadastol. Komolyan elgondolkodtam, hogy jo lenne ezzel foglalkozni. 

Engem egyebkent a terhessegem alatt nagyon sok jo elmeny er itt. Amig utaztam villamoson mindig atadtak a helyet. A boltban elore engednek a sorban, volt, hogy ki is pakoltak helyettem a kosarbol. A zoldseges vagy hentes mindamellett hogy mindig megkerdezi hogy vagyok a legszebb termeket adja. Az etteremben volt, hogy kicsereltek az asztalt vagy a szeket, hogy ne kelljen osszegornyednem mondjuk. A sarki etteremben meg ki is mertek grammra az ebedemet. A szomszedok miota lathato a pocakom megkerdeztek hogy lany, vagy fiu es hogyan fogjak hivni, azota akarmikor osszefutunk liftben, medencenel, utcan mindig megkerdezik: Olivia hogy van? Mesz furdeni Oliviaval? Szereti a vizet Olivia? Mindig, mindig a neven nevezik es ez nekem nagyon tetszik. Az emeleten levo ket szomszedom, akik kozul az egyik egyebkent csak itt nyaral Madridbol szokasosan, kulon-kulon idopontban felajanlotta, hogyha J nincs itthon, es velem barmi van, vagy beindulna a szules, akkor bevisz a korhazba, elore azt is megkerdeztek melyik korhazba kell menni, hogy ne utolso pillanatban kelljen :) 

Az orvosaim kozul mind kivetel nelkul mielott az ultrahangot ram tenne a kezet rateszi a hasamra es vegig is simit rajta, egyfajta kontaktust teremtve es nem azonnal a ranyomom a hideg zselet aztan nezzuk mi a helyzet allapot van. 

Szoval en abszolut boldog vagyok.