A visszautam elott rekordot dontottem nem alvasbol… osszesen ket orat sikerult hunynom. Oka, hogy meg Adri feljott es hozott gorog mazsolabort (erdekes, hogy voros es nem feher), aztan valahogy mindenki elkezdett hirtelen hianyolni mar. Igy esett, hogy Trabu, Irina, Facu es mi Jako is elkezdett irni WA  Pe meg jott, hozta a borondot, meg a vacsit es ugye segitett nekem nagyon sokat, amiert orok halam neki!! Imadom, hogy jol megvagyunk egyutt. De persze mar izgatott is voltam… J azt mondta, hogy jon ertem a repterre juppiiiiii. F total kikeszult a hianyomtol, amin meg en is meglepodtem, hiszen elotte nem nagyon akart komunikalni, miutan megsertodott, hogy mielott mentem nem o volt szamomra az utolso, mint korabban barmikor. Es azon is, hogy erkezesem napjan sem o volt az elso, ahogy korabban, hanem J.

Budapest airport reggel negy ora husz perc… full house… legujabb bena talalmany, hogy minden rayanair gepre harom pultnal lehet bejelentkezni, ezert irdatlan sor all.. ugyanez amugy a wizzair is. Ebben az a ciki, ha nem ersz ki a repterre ket oraval korabban es elotted all mondjuk 50 ember. Es meg aztan az atvilagitason is at kell jutnod. Izgultam is ezerrel, hogy uristen, mi lesz, menni akarok hahaha. Aztan bent a duty free-ben vettem egy uveg tokaji-t Jnek. Az elso durva elmeny aztan a buszon ert, amikor korbe neztem es a mondjuk 40 emberbol 38 roman volt. Az az igazi undorito… Es pont a hatam moge sikerult beallnia egy parosnak, akik a labukon nem alltak olyan reszegek voltak. Annyira budosek, es ott nyogdecseltek… undorodtam. Aztan probaltam a gepen olyan helyet kiszurni magamnak, ahol nem ul beloluk egy sem. Ennek az lett a vege, hogy a leghatso sorban ultem. Viszont a sztyuvi fiu (harom fiu volt a fedelzeten) elrakta a borondomet magukhoz es oda zarta be. Tok rendes volt. Bedugtam a fulembe az mp3 lejatszot, felhuztam a labaim es benyomtam a fel szunyat. Ugy veltem ez jobb, miutan meg fel sem szallt a gep, de a sztyuvi kozolte, feladja, o ezt nem birja tovabb… mar hanyos zacskot ker a paraszt reszeg… (szegeny sztyuvik) Szoval fulemben Pablo Alborannal fel csicsikalva erkeztem Barcelonaba tiz perccel korabban a tervezettnel, ugy h az ovem be se volt csatolva, de azt mondta a srac, hogy olyan edesen aludtam nem akart felebreszteni. Sztem o is ugy volt vele, hogy igy a legjobb nekem.

Barcelona T2… semmi nincs… pufff… 9 ora, becsekkolni csak fel kettokor tudok Alicante fele. Nincs csomag megorzo… hideg van… konyv elo… hat eletemben unalmasabb sztorit nem olvastam, mint a szurke otven arnyalata. Amikor a szazadik oldalon tartasz es meg mindig nem tortent a vilagon semmi… azota se nyitottam ki a konyvet, h oszinte legyek! A hozzad kotve ellenben letehetetlen volt. Talan mert sikerult magamra ismernem kapasbol az elso oldalon? Internet nem volt, a mobil net nem kapcsolt be, valahogy eltelt az a par ora…szet fagytam, de eltelt. Becsekkoltam, ott meg kb. otszor korbejartam a repteret… ja meg ebedeltem is es Jnek is bejelentkeztem.

17:20 Alicante… 20 perccel korabban szalltunk le, mint a tervezett. Isteni meleg, napsutes fogadott, azt hittem szet sulok a kotott pulcsimban. Mivel elobb erkeztunk J meg nem volt kint. Felhivtam, mondta hogy akkor jon, igy legalabb nem kellett parkolnia. Bementunk a varosba atvenni a kulcsokat meg a kocsit. Luis pont jott le, igy aztan Jako-t mar megismertek ok is. Elegge csodalkozott azt lattam. Aztan J mondta, h ne menjek haza, hanem zuhanyozzak le nala, menjunk el vacsizni es majd holnap hazamegyek valamikor. Igy is lett  Csak a vacsi kozben felfordult a gyomrom. Pedig egy tok jo helyre vitt el enni. Annyira ciki volt az egesz… De minden szo nelkul csapot papot otthagytunk es elmentunk egyet setalni, hogy jobban legyek. A nem alvas, a repulo ut stb… altalanosan azt okozzak, h nem tudok enni, mire odaig jutok. Annyira megerto volt. Jobb is lett minden. Aztan haza es pihi egyutt. Es ennel szebb nem is lehetett volna, mint mikor csak ott vagy es a masik hagy pihenni a karjaiban es kozben simogat.

Masnap reggel pedig ugy kinyitni a szemedet, hogy a masik epp teged nez mosolyogva, hogy jo reggelt  Elegge filmes volt az egesz. A redonyon at beszurodott a nap fenye, kirohantam a nappaliba es istenem az a meleg… a nap… a tenger. O pedig keszitett reggelit. Mondtam ugy erzem magam, mint egy kiralylany. Erre azt mondta, de a kiralyfinak nincs penze  mondom a kiralyfinak nem is kell penz, hogy elkapraztassa a kiralylanyt 

Voltak persze furcsa beszelgeteseink, amitol annyira nem volt bennem minden ok. Nem tudtam hova tenni szavakat, vagy mozdulatokat. Aztan tegnap este o rakta helyre bennem ezeket.

Elmentunk vacsorazni a Fosters-be. Uhhh allati jo kis hely volt es sokat beszelgettunk, meg nevettunk. Es azt hiszem az nagyon sokat szamit, hogy lelkis, ahogy en is bazi lelkis vagyok. En csak koszonni tartozom, hogy a sors felem lokte aznap.

Fhez vasarnap delutan mentem be. Ugy magahoz szoritott, ugy olelt, ugy puszilgatott, mintha kb. ezer eve nem latott volna. Jol eso erzes volt nagyon. Meg ahogy odasuttogta: orulok, hogy itt vagy! Aztan kint beszelgettunk, kerdezte minden rendben van-e. Mi van Jvel stb…

A gyerekek aludtak mikor vasarnap hazaertek. Gelaval beszelgettunk egy orat. Masnap reggel, mikor meglattak, megoleltek es mosolyogtak, ez annyira jo volt! Remelem minden igy is marad! Uj ev, Uj kezdetek!!

Remelem es kivanom mindenkinek, aki kovet, aki a baratom, akik a csaladom tagjai, hogy legyenek legalabb ennyire boldogok, mint en. Hogy minden eltervezett almuk valjon valora!! Soha ne legyetek irigyek, feltekenyek, es ne kivanjatok rosszat senkinek sem, plane azt, amit magatoknak sem kivannatok!!! Az eletet csak szeretettel lehet szebbe tenni es torodessel!!

Szóval az úgy volt, h J-vel minden lehetséges szabadidőnkent együtt töltöttük, ami többnyire ebédekből állt és a késő esti sétákból, beszélgetésekből, nevetésekből, kocsikázásokból és a búcsúzás nehéz pillanataiból, amikor mint két gyerek menj előbb te, nem te, de én nem tudok, én se… De ez annyira édes és én annyira szeretem!

Úgyhogy aztán szinte egyik nap sem aludtam 5 óránál többet, de az indulás előtti este csupán hármat.

Kapásból 22:30ig dolgoztam, ölelés és könnyes búcsú mind a gyerekektől, mind  a Gelától. Velük élek, részemmé váltak.

Aztán be kellett vinnem a kocsit a városba, lerakni Jorgenál, de előbb a bőröndöm felvinni a másik lakásba. Úgyhogy így 23 órakor kerestem parkolót a városban, mikor mindenki hazaér… közel 40 percig róttam a köröket, aztán kicsit messze, de biztonságos helyen letettem a kocsit, majd a kulcsot átadtam Jorgenak, beszéltünk pár szót. Irány a Penelope Boldog Karácsonyt kívánni Hachenak, majd Meki mert éhes lettem és utána fel a lakásba. Kaja, dumcsi, hogy visszajöhetek stb… Éjjel 1… szomszéd neki állt veszekedni a nőjével, jelenet hegyek, majd akkor fél kettőkor végre alvás 4.30-ig.

Taxis kora hajnalban kedves és cserfes, akárhogy tuszkolom nem akar óra nélkül vinni… na mindegy… Megjegyzi nagyon jól beszélek (sokadik ilyen megjegyzés, és jól esik). Laza 22 euros viteldíjért legyen is már jó fej  Rohadék éjszakai tarifa… jól indul… gondoltam.

Vueling, check in. Senki nem cseszekedik, nem méricskél, nem kérdez, csak mosolyog és jó utat kíván. Juhééé egy légitársaság, aki leszarja hogy hány csomag van nálam, nem akarja beletuszkoltatni a kézipoggyászomba a kabátom meg a táskám, mert csak egy csomagom lehet… Hely jegyem van, szóval senki nem tolong és vadászik helyre, hanem szépen leül a megvásárolt helyére, berakja felé a csomagját és boldog. A gép csodaszép, tiszta, virág illat van, halk zene szól . A felszállást észre sem veszem, csak hogy már fenn is vagyunk WOW!! Nem jönnek öt percenként, hogy igyál teát, kávét, vegyél szendvicset, chipset, kaparós sorsjegyet, plüssmackót, vagy parfürmöt. Van az előtted lévő ülésen egy zseb, benne újságok és egy menü, ami valami hihetetlenül guszta és széles választékkal rendelkezik. Több oldalon keresztűl és egy gomb, hogyha kérsz valamit jelezd a kedves sztyuvinak és ő mosolyogva kiszolgál, egyébként pedig kellemes pihenést, és jó utat kívánnak. Istenem, miért nem minden légitársaság ilyen. Éljen az Ibéria!!! Arról nem beszélve hogy a székek rohadt kényelmesek voltak, szélesek és bár én épp nem vagyok magas, de a lábnak is bőven sok hely volt. A sztyuvik pedig sztyuviknak néztek ki, nem holmi szedett vedett bagázsnak. Angolul gyönyörűen beszéltek, akadozás nélkül.

Barcelonába tartva így sikerült aludnom. Ja és mikor felszállt a kedves spanyol házaspár, akik mellém ültek, akkor az első az volt, még mielőtt leültek volna, hogy Jó reggelt és mosolyogtak!!

Barcelonában a T1-ről át kellett mennem a T2-re. De arra nem számítottam, hogy a reptér olyan hatalmas lesz, hogy csak a csomagokig lejutnom 20 perc sétámba tellik, ahol 70 ilyen forgó csomag kiadó izé lesz… viszont ahogy kiléptem a kapun, végig nyilakkal jelölve hogy merre van a vonat, merre a busz és merre van az ingyenes járat a T2 terminálra. Wow! Ismét.

T2 a régi, így azon mondhatni a semmi volt. De kávét ittam és reggeliztem is, majd megpróbáltam bekapcsolni a telefonom, hogy J-nek írjak és nem tudtam… egy órás küzdelem, hogy valami, kérlek… semmi… szgépem lemerült, dugó nincs… úgyhogy totál ideges voltam. Fel-le kezdtem járni… Szépen kezdett egyre több ember lenni. Hely alig… végre találok egyet, és akkor azt hittem kifordul a gyomrom… a rohadt román a három táskájában szerintem csak és kizárólag fokhagymás kolbászt szállított… Aztán már a gépre felfelé szállva érzed azt a tipikus fing szagot, amit a ryaniar áraszt magából… egy kedves lány mondja ne menj tovább, ülj ide, ha szeretnél, így kerültünk egymás mellé és beszélgettünk spanyolul, és aludtunk egy órát is. Asturiaból jött, ünnepekre, aztán megy vissza.

Persze a gép háromnegyed része románokból állt. Mikor azt hallod a hátad mögül, szálljunk már le, mert már pálinkát akarok inni… és hasonlók. Büdösek, bunkók és undorítók. A sztyuardesznek nevezett takarítónő kinézetű izék egyfolytában kínálgatják a különféle csokit, kávét, teát, üdítőt, elektromos cigit, kaparóst mittudom én még mi francot, nem beszél angolul, csak nyökög, de ő mondja a hangosba, amitől szép lassan agylobot kapok, mondanám, hogy fogd már be, legalább öt percig legyen már csend… de neeeem…

Megérkeztem Budapestre, kinyílt az ajtó és én azt hittem menten kockává fagyok… fojt a könnyem és rázott a hideg… -na ez azóta sem változott-.

J hiányzik, és a gyerekek  is nagyon hiányoznak. Az éltet, hogy várnak vissza!!!

Egyébként Pvel jó a viszonyunk és szeretném, ha ez meg is maradna. Elfogadtam a tényét annak szép lassan, h ő már másképp gondolja stb… de mégiscsak a felesége szerettem volna lenni, gyereket akartam neki szülni, szerettem nagyon. Én nem tudok rá idegenként tekinteni, sem haragosan és azt hiszem ez így van rendjén.

Az élet változik és mindig tartogat meglepetéseket. Mindig a legváratlanabb pillanatokban kapunk valamit, ami színesebbé teszi a napjainkat, mosolyt csal az arcunkra, nyugalmat hoz a minden napjainkba. Mindig jönnek nehézségek is és olyankor azt hisszük mindennek vége, hogy már sosem lesz jó és nem érdemeljük meg a boldogságot. Olyankor nem látjuk, hogy a felhők felett bizony mindig süt a nap és hogy örökké nem eshet… De talán akkor nem értékelnénk annyira a jót, ami velünk történik.

Mindenkinek kívánok nagyon Boldog, Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket!!! Forduljatok kicsit egymás felé és ne csak azért, mert karácsony van, hanem mert az élet sokkal könnyebb, ha segítünk egymásnak, ha örömet szerzünk a másik embernek. És soha ne kívánd még az ellenségednek sem azt, amit saját magadnak sem szeretnél!!! Egyszercsak azon kapja magát akkor Magyarországon is az emberek nagy része, hogy van szív, van lélek és boldogabb élet, akkor is, ha nehézségeink vannak!! Amit a Spanyoloktól meg lehet tanulni az az, hogy egymásra figyelve, összefogva, két jó szóval, mosolyogva, öleléssel, irigység nélkül az élet a legnehezebb időkben is szép lehet!!

Minden más J előtti életemből itt található: tokmag blog

Méghozzá arról, hogy akkor mikor is jövök vissza… ugyanis adott a lehetőség két oldalról is… szóval nem az a kérdés, hogy itt, hanem az hogy hogyan csináljam.

Alapvetően jól vagyok. Sőt… fantasztikusan… asszem.

F… hát dilisebb a dilisnél. Ma együtt ebédeltünk, cukorborsó volt, csomót röhögtünk közben. Nagyon oda volt meg vissza.

Mutxamielből a pasikra rájött az öt perc és bevágták a durcát, mert közöltem soha semmi egyikkel sem. Na de azért mégse nézzenek már valami könnyű portékának, amit maguk között raknak ide-oda… pfff… ezt megtehetik azzal a három lánnyal a saját társaságukból, de nem velem! És még képesek ezen durcázni… hát tehetnek egy szivességet.

Na és akkor itt van J… mit is mondjak?! Jött, látott, győzött  De róla nem…

Most nem ezen van a hangsúly, hanem egyéb dolgokon. Mint meló pld…