Sokszor eszembe jut mostanában az a nap, amikor J belépett a kapun azzal a mosolygós szemével és a szája is mosolyogva ejtette ki a azt a “Jó reggelt”. Ahogy megláttam jött a robbanás és meggyújtotta bennem azt a tüzet, ami egyre nagyobb lánggal ég.

Meglehet, bolondnak néznek ezért, de vállalom. Főleg az elmúlt két hétben bebizonyította, hogy mellette tényleg lehetek királynő. Olyan gyönyörű dolgokat éltünk meg újra ketten, amit eddig soha senkivel. És szó szerint az ölében hordoz, és a testével óv másoktól és ha fázom is. A két karja úgy ölel át, olyan melengetően. Simogat, puszilgat, vágy, dícsér. Nem fukarkodik elmondani, hogy mennyire gyönyörűnek tart, mennyire isteni a vacsora, és megkösszönni az együtt töltött időt sem felejti el.

Én pedig végtelenül boldog vagyok, hogy egyszerre lehetek nő és szórakozott kislány is vele. Ahogy ő egyszerre gyermeki és felnőtt.

Amikor tegnap rajongva már déltől arra várt, hogy lásson. Majd ugráltunk a gyerekek gumiasztalán összeölelkezve, meg kézenfogva, mint két dilis tizenéves diák, hangosan nevetve. A medencében együtt úsztunk és hosszan néztünk egymás szemébe, rum-fantát szürcsölve két szívószállal. Mert mindent megosztunk. Ha eszünk egy tányérból tesszük, még a fagyit is csak úgy hajlandó enni, ha ketten eszünk egyet. És én ezt szeretem. Az éttermekben mosolyt csalunk a felszolgálók arcára, és szinte mindenhol az est végén kapunk valami meglepetés dolgot, vagy szivecskét. Ha kívülről nézném magunkat is elolvadnék, de belülről még inkább.

Szóval csak azt szerettem volna elmondani,hogy… Igen, Boldog vagyok Vele!

Csodálatos két együtt töltött hétvégénk után majd kiugrom a bőrömből. Annyira mindent megtesz azért, hogy jól érezzem magam, felszabadult legyek, mosolyt lásson az arcomon.

Szeretem mikor éjjel jelez a telefonom, pont mikor vele álmodom, hogy: gyere és aldujunk együtt. Én pedig az éjszaka kellős közepén minden további nélkül rohanok hozzá. Szép, szívet melengető, csodálatos érzés!

Összebújni és így aludni el. Amikor csak az ő illatát szippantod be, amikor tudod, hogy kinyitod a szemed és ott van egészen közel. Nézni ahogy békésen alszik és gyönyörködni benne.

Szépséges étteremben együtt vacsorázni és a hazafelé úton megjegyzi, hogy mennyire jó vagy,  egy Bombon!! Vagy csak csókolózva sétálni hazáig.

Reggel együtt ébredni, meginni a világ legfinomabb kávéját, amit ő tud készíteni, habosan és csokisan. Megmasszírozni a lábikóját és mosolyogva nézni, hogy a legkisebb ujjáig olyan mint te! Pont ugyanolyan a lábfeje, a lábujjai, pedig azt hittem csak nekem vannak ilyen kis fura lábujjaim, de nem  És ez a hasonlóság végig simít a lelkeden, mert azt érzed, hogy Ő totálisan a te másik feled!!!

Istenem, köszönöm hogy van nekem!!

Itt vagyunk Imádom ezt a képet rólunk, egyáltalán, imádom magunkat így együtt.

Elvitt kirándulni egy tóhoz, aztán a kedvenc sültcsirkés helyére. Beszélgettünk rengeteget. Persze ezek a beszélgetések nem mindig azt hozzák magukkal, amit az ember hallani szeretne… de mindenképpen őszinték és ez jó. Akkor is, ha adott esetben fáj az, amit hallasz.

Én régóta tudom, amit vagy látni vagy sem a képeken… bár  mindenki azt mondja egyáltalán nem látni, sőt… szóval ő fiatalabb, mint én. Bár ez egyikünket sem érdekli 

Nagyon szeretem őt, és szerintem ez mindenki számára teljesen világos.

Tudod… annyi rengeteg közös van bennünk. Ilyen ez a kék és fehér szín is. Vagy hogy a szobájában nincsen csak kislámpa és a nagyban nincsenek égők, mert utálja a fényt  pont mint én!!! Rám eddig ezért azt mondták, hogy vámpír vagyok és mindenki mindig villanyokat kapcsolgatott, amit én nem szeretek… és íme itt van ő és pont úgy nem szereti a fényt, mint én  Pont olyan kék a szobájának a fala, mint az enyém volt, és a szekrénye is, mint az enyém. Hogy a csirke a kedvence sült krumplival. Ezek olyan… aprónak tűnő, mégis tök jó dolgok.

Meg pont azon akadok ki, amilyen én is vagyok… Mert neki is szokása csak úgy eltűnni, nem szólni senkihez, akkor se ha a másik hozzászól, vagy két nappal később válaszolni. Szeret magában lenni, csak úgy elvan, mint én… amikor nem tudod hogyan telt el az idő, csak úgy eltelik és valahogy nem hiányzik semmi. Majd társaságra vágysz, de nyugalomban. hm… tudom, én is ilyen vagyok, mégis ha velem csinálja totál kiakadok… persze magamban… neki erről halvány lila de annyi sincs 

Szombaton megvolt a hozzám hasonlóan viselkedős féltékenységi nagyjelenet is… miszerint: “nem vagyok féltékeny, nem azért kérdezem”… dehogynem azért kérdezed… majd a ne haragudj, hogy nem bíztam meg benned, de jó hogy itt vagy összebújásos dorombolás.

Félelmetes magadra ismerni a másikban  ) Persze türelemmel voltam és mindez egyetlen hangos szó nélkül zajlott közöttünk.

Imádom minden porcikájában!!!

Csodálatos az az érzés, amikor olyanokat teszel meg a másikkal, amit soha az életedben korábban senkivel. És bátor vagy és ezt élvezed és látod a szemében, hogy ez neki is tetszik. Jóóó jóó jó!!

Jó a kertben feküdni a napozó ágyon úgy, hogy közelebb már nem tud húzni magához és ezért átpakolja magát a tiédre, csak hogy teljesen hozzád simulhasson, akkor is, ha összeizzadtok,  valahogy ez olyan romantikus.

Jó vacsorát főzni, és látni és hallani ahogyan dícséri és nem győz érte hálálkodni.

Jó amikor csak két percre kitérsz a mosdóba és mikor visszatérsz ő feláll, két karjád feléd nyújtja, átölel és azt mondja, annyira jó itt lenni Veled!

Jó amikor csak egy órát lehet veled, de azt az egy órát veled szeretné tölteni és nem mással.

Jó amikor másnap reggel türelmetlenül vár rád, hogy mikor érsz már oda és együtt tölteni az egész esős napot. Pizzát sütni neki, amihez ő bort vett, nézni egy filmet közösen a kanapén a takaró alatt, majd elaludni rajta, miközben ő is alszundít. Jó hallani a szuszogását, az egyenletes szívverését, nézni a mogyoró szemeit, ahogy rásüt a nap és azok igazán aranylóvá válnak.

Jó amikor kábán arra eszmélsz, hogy megpuszilja a homlokodat, majd felvesz az ölébe és bevisz az ágyára, odabújik melléd és betakar, átölel, maga alá gyűr, mint gyermek a játékmaciját és alszik tovább ő is.

Jó, mikor fáj a pocakja és te vigyázol rá, simogatod és puszilgatod és aggódsz érte, ő pedig mosollyal hálálja meg és nem elzavar.

Jó amikor felhívod és ő boldog ettől.

Jó megnyugdoni, hogy már jól van.

Jó várni a következő találkozást, azt ahogy a hajadat a füled mögé tűri, ahogy megcsókolja az ajkaidat, úgy ahogy csak ő tudja.

Jó látni mikor féltékeny kiskakas.

Jó az egész szerelem, még ha olykor fáj is, mert saját agyunk háborúzik minden pillanatban a kisördöggel, mert saját magunknak kreálunk képeket, amik nem léteznek… mert eszébe sem jut mással lenni, mert neki én vagyok az angyala… és én mégis borzalmasan mélyre tudok jutni, ha három napig nem látom… szóval… mindezzel együtt és ennek ellenére is… Jó! Imádom, gyönyörűségemet. Mert nekem Ő gyönyörű.

És amikor azon kapod magad, hogy mindenhol csak méregzöld Ford Focus-ok rohangálnak és mindegyiket izgatottan lesed és csalódottan jössz rá, h de az nem az övé… És mosolyogsz amikor gumicukrot vásárolsz és még tömöd is magadba, annak ellenére, hogy ezt korábban nem tetted, de most megteszed, mert az hiányt pótol… az ő hiányát, hiszen ő mindig azt eszi… És amikor a rádióban a füled érzékennyé válik a Fito y Fitipaldis dalaira, és bömbölteted és énekeled, mert olyan, mintha ott ülne melletted… mindez jó.

Tegnap hosszú napok után újra láttam, újra vele lehettem. Annyira jól esett meghallani a hangját, azt ahogy mondja, hogy együtt aludhatunk. És már a sziesztát is vele tölthetem és azt csinálunk, amit én szeretnék.

Így aztán négy órakor átmentem hozzá, A kapun két pasas engedett be, akik iszonyatosan bámultak  és olyan jó volt megérkezni, ahogy jött velem szemben mosolyogva, gyönyörűen és megcsókolt. Úgy, ahogyan csak ő tud megcsókolni.

Imádom a kis játékainkat, imádok hozzá bújni, imádom ahogy alszik és maga alá gyűr, mint egy plüssmacit. Imádom érezni a csókjait a hátamon. Imádom nézni, ahogy elalszik, olyan békés, olyan szép. Olyan szép férfi!! Képes vagyok gyönyörködni benne akár egy órát is.

Aztán vacsiztunk és boroztunk, közben megnéztünk egy videót a világkupáról, hát mind a ketten sírtunk. Újra előjöttek az akkori emlékek. Ahogy a szívem akkor fordult át, akkor váltam belül ittenivé és egyként szurkoltam büszkén a spanyolokkal és a mai napig büszke vagyok rájuk. Megható pillanat volt együtt nézni.

Aztán táncltunk és amikor táncolunk, akkor tudunk egymásban élni. Akkor minden megszűnik. Én nem is hallom a zenét, csak követem őt.

Ma reggel pedig ahogy mondta, reggelizzunk Bombon <3 és még csak nem is tudja, hogy ez a Bombon számomra a legszebb volt ma reggel 

Amióta kiraboltak, valahogy csak halmozódni tudtak a fájdalmak. Olyan, mintha hirtelen megfogott volna az isten a kezével és visszhajított volna a földre, hogy héj, ébredj már fel, ez nem valami lányregény.  Pedig annyira jól éreztem magam benne.

Madrid hatalamas és gyönyörű. A vonat iszonyat kényelmes, tiszta, és gyors. Átlagosan 265 km/h-val mentünk, amiből semmit sem érzékeltem, olyan simán siklott, hihetetlennek tűnt, de minden kocsiban ott figyelt, hogy éppen hány km/h-val haladunk. valamint monitorok, amin filmet adtak. Felszálláskor (hely jegyes és be kell csekkolni, mint a repcsin), szóval felszálláskor kesztyűben, osztogattak fülhallgatókat, így aki akart rádiózott, vagy másik csatornán hallhatta a filmet, ami a monitoron ment. Tök jó volt, én még aludtam is.

Mikor megérkeztem csak ámultam, hogy a kijárat és a bejárat között van négyszer négy sáv, amiből háromban egymás szájában csak taxik és taxik és folyamatosan veszik fel az utasokat, azt hittem Carlos sosem fog megtalálni, de simább volt a dolog, mint gondoltam. Aztán irány a konzulátus. Hagy ne mondjam, hogy milyen egyének…. már értem, hogy a konzul miért nem a legvidámabb… fogalmazhatnánk úgy, hogy ez már tényleg a legalja… amikor büdösen, koszosan, le szevaszozza a konzult… komolyan égett a pofám, pedig közöm sincs hozzájuk. Aztán a konzullal tök jól elbeszélgettünk még zárás után és kiderült, hogy nem is rossz fej, csak tényleg baromira elege van.

Utána elmentünk a fodrászatba, ahol Carlos felesége dolgozik, onnan egy argentin kávézóba, onnan egy columbiai barátjához ebédelni, majd be a város közepébe várost nézni, és végül egy másik argentin kávézóba, ahonnan már mate-val és alfajores hegyekkel tértem a vonat állomásra. Ahol bent egy botanikai kert fogadott rengeteg teknőssel, szép váró, nem?

A gyerekek itthon, 17 nap szünet… Semana Santa… ami annyit tesz, hogy virág vasárnaptól kezdve minden nap a városban körmenet… onnan, hogy Krisztust kereszthalálra ítélik, cipeli a keresztet, keresztre feszítik, meghal… feltámad… lassú, hosszú órákon át tartó körmenet, hihetetlen tömeggel. Egy nap még hagyján hogy egy ilyet megnéz az ember, de ezek minden nap … és bizony nekem is minden áldott nap mennem kellett ezt a gyerekekkel végig nézni…

Facu rendszeresen tartja bennem a lelket. Annyira ismer, hogy az már félelmetes. Az antennái ezerrel működnek. Minden alkalommal tudtomra adja, hogy mennyire gyönyörű vagyok, így ahogy vagyok. A tudtomra adja, hogy én lennék a világ legszebb anyukája. Hogy annyira szeretetre születtem, hogy angyal vagyok. Nem tudom, a nehéz pillanataimban mit csinálnék nélküle?? Mihez kezdenék a felemelő szavai nélkül?

Tegnap, amikor már teljesen magam alá temetkeztem, akkor is a jelzőcskéi beindultak és jött az üzenet: mi a baj Kincs? Elmondtam és egyből, ahogy ő szokott. Gyerünk, állj fel, tudom, hogy nehéz, tudom hogyan érzel most, de emeld fel a fejedet, állj a talpadra és irány előre. Nem engedheted meg magadnak, hogy lehúzzon az örömtelenség. És nem igaz, hogy nem szeret téged senki. Itt vagyok. Most is itt állok melletted és fogom a kezed. Gyere ide, most azonnal.

Nem tudom, hogyan csinálja, de iszonyat jól esik.

Jacoboval töltött percek a legszebbek az életemben. Gyönyörű pasi, nem tudok betelni vele.

Őszintén szólva időm sem volt mostanában írni, de kedvem sem… Múlthét előtti vasáranp ugyanis kiraboltak a Lizarranban… ültem az ebédemet fogyasztottam a pultnál, a táskám a combomnál, mondhatni a lábam között. És úgy vitte el, hogy észre sem vettem… nagyon durva. Vagyis hát észre vettem persze… mert egyfolytában figyeltem azért… és hopp… ketten voltak, az egész műveletet 25 másodperc alatt vitték véghez és mint a rendőröktől megtudtam aznap az egész La Rambla-t végig járták lopni… kétszer voltam a rendőrségen. Először közvetlen a rablás után elkísért egy pár, közben felhívtam Jacot, hogy kiraboltak, ő azonnal odarohant a rendőrségre. A párt nem engedték be, de őt igen. A rendőr tök rendes volt, nyugtatgatott, meg J is.

Aztán elmentünk megkeresni a cuccaim, hátha eldobták legalább a papírjaimat és megtaláljuk, de sajnos nem 

Így a héten mennem kell a konzulátusra Madridba útlevelet csináltatni, aztán ha az megjön, akkor itt jogosítványt. Mindez a művelet, hozzávetőletgesen 250 euroba fog fájni… és elloptak tőlem 150eurot… meg a telefonomat, meg az mp3 lejátszómat… az egész táska tartalma 531 euro lett… a rendőrségi jegyzőkönyv alapján.

A rendőrség kirendelt mellém egy ügyvédet hivatalból, így annak nem kell fizetnem… úgyhogy gyűlik a papír… amivel kisegítve nem vagyok…

J elbűvölően figyelmes volt  és segítőkész. Nagyon helyén van az esze és nélküle nem tudom mit csináltam volna.

G még azt se kérdezte meg, hogy nekem nem történt e valami bajom…. szarik rá…

Facuval sikerült beszélgetnünk. Igazán ledöbbentem a szavain… vagyis az érzésein… és ahogy elmondta, de én nem érzek úgy… nekem itt van J és én őt szeretem… sajnálom, tényleg… de mondtam próbáljunk emberhez méltóan viselkedni. Én itt vagyok, ahogy voltam eddig is mellette.

Jaco… mindamellett, hogy végtelenül imádom és minden perc amit vele tölthetek egy kincs… azt érzem, hogy egyre jobban tudok sérülni, ha nincs velem, ha fáradt és kedvetlen… vagy épp alul van… Szeretném, ha jó lenne…

Tegnap volt 2 hónapja, hogy először randiztunk. Mintha most lett volna, mondta. Dolgozott, nem tudtunk talizni. Ma viszont szabad volt, így már reggel hívott, hogy jöhet már? Mondtam nekem még kicsit dolgom van a lakásban, majd fél egykor.

Az elmúlt hét… csak annyit, hogy G megműtette a melleit szerdán. Gyerekek így átkerültek nagymamához. Szerda délután hívott a kórházból a testvére, hogy menjek be éjszakára G mellé… hogy mi??? éééééén? Utálom a kórházakat, és egyébként is, nem is a rokonom… miért én?! Mindegy, rávettem magam, taxiban már a kezem tépkedtem, próbáltam hívni Jaco-t, hogy én kész vagyok idegileg előre…. nemhogy belépjek egy szobába, ahol lóg ki valakiből mindenféle cucc… nem vette fel, és ettől még jobban pánikba estem. A kórház csendes, egy ágyas szoba, benne egy kinyitható kanapé, lapos tévé, fürdőszoba. G totál rosszul az altatás után…. mire szóltam a nővérkének, h talán az nem frankó, hogy már 5x is hányt, valamit adjanak már neki. Jött a nővérke, bekötött az infúzióba valami cuccot, és kissé jobb lett a helyzet, de addigra én a zöldtől, a fehéren át, a vörösig minden voltam. Jnek írogattam… szegény… aztán mondták, inkább jöjjek haza, mert még a végén engem is befektetnek, ahogy kinézek. Így X5-ös a fenék alá, go back home… menet közbe még mindig remegve Jnek, hol vagy, kérlek, szükségem van rád. Csak öt percet kérek a karjaidban, hogy megnyugodjak. Erre az én hősöm: átmegyek és ott alszom ma éjjel veled.

Belépett az ajtón, magához szorított és csak szorított, majd bekapcsolt egy tangót és tangóztunk, aztán egy másikat és másikat és én csukott szemmel követtem őt, és megnyugodtam. Úgy éreztem magam, mint egy királylány. Főztem neki vacsit, és olyan édes volt, ahogy felfalta: úristen, annyira jól főzől!!! Reggel megköszöntem, hogy idejött, ő meg azt mondta: én köszönöm, hogy itt lehettem veled!

F próbált bennem kétségeket ébreszteni, és ezerrel mondja és mondja a magáét… a helyzet az, hogy én beszélni sem akarok vele. Nagyon nem szép az amit csinál és nem tudom hol van az az ember, akit megismertem. Rettenetesen önző, csak magának akar… De ezzel teljesen ellök magától. Nekem J van itt, ő a fontos és ha ezt nem tudja megérteni… sajnálom.

Ma mikor jött Édes, akkor az ölébe kapott és csókolt, ahogy még soha sem. És ahogy nézett a szemeimbe <3 Fantasztikusan szép napunk volt ma együtt! Elmentünk mexikói kajáért, haza hoztuk és megettük a napsütésben a kertben. Kérdi mit tettél a saliba, hogy ez ilyen fincsi? Mondom a szívemet  Erre magához húzza: ez az enyém! Ajjj… olyan apró finomságokkal tud hatalmas örömet szerezni. Tudom, nyáltenger vagyok, de … élvezem! Alapvetően én ilyen kis nyáltömeg vagyok, oroszlánbőrbe bújva 

Gracias mi vida, por cruzarte en mi camino. Te quiero tanto! Muaaack

Csütörtök délelőtt volt, ragyogó napsütés, mikor megérkezett. Mosolyogva, pont úgy lépett be a kapun, mint aznap… november 22-én 11 órakor. És pont úgy bámultam rá, mosollyal a szám sarkában. Jó reggelt… jó reggelt szépségem Körbeforgatott kétszer, háromszor és gyönyörködött bennem. Tökéletesnek talál, így, ahogy vagyok. Felbecsülhetetlen a pillantása, a sóhaj, ami ilyenkor elhagyja a mellkasát. Csak mosolygok és még mindig zavarban vagyok, akárhányszor csak megjelenik nálam. Kislányos bájjal és félénkséggel nyúlok a kezei után és vágyom arra, hogy magához szorítson, hogy benne éljek, együtt a szívdobbanásával, miközben megcsókol.

Minden nappal jobban él bennem, minden nappal erősebben vonz magához. Csak azt érzem, hogy Ő… igen… Ő. Feledve minden mást.

Boldoggá tesz!

Feküdtünk az ágyamon, összebújva. Ránéztem és ahogy a két szemembe nézett, ahogy azt mondta… ssshhh ne mondj semmit… a szemeink beszélnek. És mosolygott. Gyönyörű volt. Bámultam és azon merengtem, hogyan tud így csillogni, mint egy gyémánt. Olyan fénye van, olyan… szelíden vad furcsa elegy. Csillog!! Soha senkit nem láttam ilyennek. Van benne valami észveszejtően szépséges. Nem tudok betelni a látványával, nem tudok betelni az érintésével, sem a csókjaival. És ez a hihetetlen gyönyörűséges fény ez belülről árad, a lelke legmélyebb zugából. Szeretem, mikor kinyitja és csak nézhetem, csak csodálhatom és fürödhetek a fényében. Mikor hosszú percekre a száját a számon felejti, csak összeforrva az ajkaink és a testünk minden pici porcikájában. Amikor nem akarsz már soha többé ebből kibújni!!

Nem akarok!! Azt akarom, hogy itt maradj, örökre, velem!!!