A karacsony csaladi korben telt. Eloszor J apukajanak csaladjaval 24-en vacsora, itt a nagyitol kaptam egy karkotot, Iris pedig egy LLamador de los angeles-t (angyalhivo) ajandekozott nekem, majd 25-en ebed az anyukajanal, ahova megerkezett Papa Noel este. Kaptam egy edes Tous fulbevalot J-tol, egy Swarowski lancot az anyukajatol. 

Llamador de los Angeles, egy pici kis csengo. Nyakban szoktak hordani. Minden csengonek mas hangja van, igy ismeri fel a sajat angyalod, ha ot hivod. Lehet adni olyannak, akinek problemai vannak a teherbe esessel, de altalaban kismamaknak ajandekozzak es a pocakig kell erjen. Majd amikor megszuletik a baba, akkor vagy a kisagyara kotik, vagy a mama tovabb hordja, de altalaban a mamak a baba kisagyara kotik, hogy vigyazzon ra.

27-en pedig az anyukaja egesz csaladjaval volt nagy ebed. Ugyhogy iden sem kellett a fozessel torodnom :) Ez egy pozitivum, az tuti.

Majd Jvel volt egy nagy beszelgetesunk, mert decemberben valahogy nagyon tavol kerultunk egymashoz, nem beszeltunk a baba temarol es en nagyon egyedul ereztem magam vele. Nem tudtam mit gondol, mit erez, mit szeretne. A vegen osszeolelkezve zokogtunk. Szivem szakadt meg, ahogy sirva mondta, hogy annyira faj neki, hogy tehetetlen. Annyira szeretne velem egy kisbabat es felt es nem akar bantani. Latja, ha mas felhozza a temat en mar ideges vagyok es eppen ezert nem akart o sem beszelni rola, mert nem akar fajdalmat okozni nekem. Minden egyes honapban attol felt, hogy nehogy bajom essen, ha esetleg van odabent egy picike es amikor megjott akkor mindig osszezuhant. Nagyon fajt igy latni, de jo volt beszelgetni rola es megegyeztunk, hogy ezentul mindig beszelunk rola. 

Az eredmeny pedig az lett, hogy Walter beleegyezesevel tegnap ujabb stimulacioba kezdtunk. Remeljuk, hogy ezuttal  a jo isten is mellenk all, ha mar kaptuk ezt az uj eselyt. Figyelunk, szeretunk, simogatunk, ovatosak vagyunk, de boldogok!