Siempre te llevaré en mi corazón...

Hace tiempo....

A nyar olyan gyorsasaggal telik el, mintha valami sugarhajtasu gepezetben ulnek. De igazabol nem csak a nyar, hanem maguk a honapok. Tenyleg minel oregebb az ember, annal rovidebbnek tunik egy ev.

Lassan 37 eves leszek... jobb inkabb nem osszegzest irni az eletemrol, mert tul sok mindent nem tudok felmutatni azon kivul, hogy a magyaron tul beszelek angolul es spanyolul es tervezem felvenni kovetkezonek a nemetet. Annak ellenere, hogy itt a franciaval vagy az orosszal sokkal tobbre mennek, viszont egyiket sem szeretem :) Na mindegy, nem lenyeg (ez sem).

Az ido mulasaval akkor szembesultem leginkabb, mikor Nagyi mult heten hetfon itthagyott minket. Nem olyan reg, meg vasarnaponkent ebedelni vittuk, kicsit setalni,teljesen epp volt az elmeje, jo a szive... aztan junius jott es mikor leesett az agyrol egyik reggel, onnantol sajnos rohamosan romlott az allapota. Nem az elmeje, nem is a szive. Hisz mikor mentunk latogatni, ugyanolyan volt, csak sovanyabb, nem akart enni, nem akart mar itt lenni. Regi fotok kozt nezelodtunk, meselt kozben. Unokajava fogadott es bar teny, hogy sokszor nagyon ingerult voltam a mikor lesz mar babank kerdeseitol es a nev otleteitol, de tudom, rosszat nem akart, csak annyit mondott, mielott meghalok, latni szeretnem a dedunokam. Nem tudtuk neki megadni, o pedig nem tudott tovabb varni. Menni vagyott, az egyetlen ferfi utan akit szeretett egy eleten at. 

A halott bucsuztatasa itt nagyon maskepp zajlik. Egy ravatalozo epulet van, amely pld. Alicanteban ket szintes es egy szinten van hat szoba. Azt jelenti, hogy jelen esetben epp mellettunk meg ket halott volt, a masik emeleten egy fiatal fiu. A korhazbol ket ora utan viszik at a halottat a ravatalozoba, ahol a szobaban egy nyitott koporsoban fekszik. A szoba elott egy kis emlek fuzetbe lehet irni, amelyet kesobb vagy vele egetnek, vagy vele temetnek, es melyen hatalmas liliomok vannak. A szobaban van meg harom kanape, szekek, asztal, a hozzatartozok ott virrasztanak, beszelgetnek, senki sincs sem feketeben, sem unneploben, meg viccek is elhangzanak. Furcsa, furcsa nezni az eloterben mas csaladokat is, tudod, hogy meg ott van masik halott is... Viragot senki sem hoz. Masnap a ravatalozo foldszintjen van a mise, ami egy fem padokkal ellatott helyiseg, kozepen egy kereszt a falon, meg a papnak asztal, biblia, bor, ostya. Ket koszoru van, egyik a csalad teljes reszerol, a masik pedig az unokaktol jelen esetben, de semmi hatalmas, csak szolid, amit szinten helyben lehet kivalasztani ingyen. A misehez akkor is koporsoban kozepre toljak eled a halottat, ha egetik a testet, azt utana teszik. A pap egesz nap mast sem vegez, mint bucsuztat, sablon szoveg, halalosan unja, latszik... se ateles, se szemelyeskedes. Eldaralja nehany helyen beillesztve a nevet es fel ora utan mindenki mehet Isten hirevel. Nincs tulvilag, a halallal mindennek vege. A nagyit delutan egettek es utana mar nem volt a temetoszolgalat, aki vegso nyughelyere, a papa melle tegye a hamvait, igy azt masnap tettek. Annyit kert, hogy az egetoben legyen ott a lanya, amit bevallom, soha elo embertol nem kivannek a sajat halalom eseten, de vegre hajtottak minden kereset. Egyebkent ha koporsos a temetes, akkor sem foldbe temetnek, hanem akkor is falba toljak be es befalazzak. Olyan, mint nalunk az urnatemeto, csak nagyobb, es ot evig tilos kinyitni. Igy volt ez abban az esetben, mikor J masik nagyszulei egy-ket ev kulonbseggel tavoztak es nem tudtak oket egymas melle tenni, igy aztan ot evvel kesobb kellett exhumalni, hogy egymas mellett lehessenek. Szoval furcsa az egesz nekem. En aki a mai napig beszelget idonkent a mamajaval az erkelyen a csillagok alatt. Nekem aki hisz az ujja szuletesben. A szomoru gyasszertartas nem hianyzik, sosem ertettem, senkinek sem jobb tole. De azert egy bucsu beszed lehetne szemelyesebb, mintsem egy par elhadart ima. Utana nincs sem ebed, sem vacsora, semmi ilyesmi, mindenki szetszeled. 

Bevallom sok mindenrol eszembe jut nagyi es en is irtam  par sort, amit magaval vitt. Legyen orok nyugalma a szeretett ferje mellett.

Mivel munkat sajnos azota sem talaltam... Igy gondoltam neki allok a gyerek szobat kifesteni. Majd J mondta, hogy oke, de elobb ezt a rucskos festest ami van a falon simitsuk ki. Meg is vettuk a hozzavalot, tok gyors is es szep is, az am, de a fal also hatvan centin az elso ratolassal elkezdett levalni. Majd a kaparasnal latom, hogy az egyik helyen ugy ket centi vastag, a masikon csak par milimeter, majd kiderul valaha ott volt csotores. Na kerem megoldottak olyan spanyol modra ezt is. Vigyunk fel ra jo vastagon glettet aztan csokolom. A fal meszbol van es full vekony teglabol, sosem szaradt ki.... most le van kaparva, epithetem ujra ... pedig en csak festeni akartam eredetileg.... vegul haromszor annyi melo van egy het negyzetmeternyi szobaban.... Egyszer csak kesz lesz...

Ma pedig azon gondolkodtam egy baratom kapcsan.... akinek az a baja a facebook-al, hogy hazug, alszent vilag, mert ismerosok like-olnak teged, vagy dicsernek, kozben nem a barataid igazan. Nos... en ezt nem igy fogom fel. En kaptam nagyon sok pozitiv tamogatast toletek, mikor melyponton voltam. Kaptam erot, meseltetek sajat torteneteket es probaltatok felviditani. Nekem nagyon jol esett es nem gondoltam azt, hogy csak azert teszitek, mert kotelezo lenne, hiszen a 98% privatban erkezett hozzam. Nem latom rossznak azt, hogy egykori osztalytarsaim, vagy barataim, akik ma nincsenek mellettem a tavolsag miatt adjanak egy - egy like-ot a fotoimra, hozzaszolasaimra, vagy szoljanak hozzam par jo szot, en ebbol azt latom, hogy ha virtualisan is, de meg foglalkozunk egymassal. Velem peldaul ezek az emberek szemelyesen nem tudnak talalkozni. Ha jonnek tudjak, hogy szivesen latom oket, toltok veluk idot, vagy ha megyek es van idom, akkor is szivesen talalkozom veluk. Orulok, hogy azt erzem van meg nemi remeny ebben a vilagban, es akar hogy is, de figyelunk egymasra. Persze, vannak irigyek is, mindig is lesznek, de elenyeszo, vagy szerencsem van... En ha valakinek azt irom szep, gyonyoru, orulok neki, vagy csak like-al gazdagitom, azert van, mert ugy is gondolom, nem pedig mert barkinek megakarnek felelni, vagy hizelegni. Szoval en koszonom nektek, hogy a barataim, ismeroseim, virtualis tarsasagom vagytok! Puszi nektek!