Az utobbi egy hetben eleg rosszul voltam, hogy mi bajom volt, ki tudja, de remelem egyhamar nem fog visszaterni. Ez a gyomorfajas, gyomoreges, iszonyatos fejfajas, hogy szinte azt hittem agyverzest kapok menten, ezzel egyutt jaro szedules, es a labamon megjeleno olyan kiutesek, mint amikor megcsip a szunyog es oriasra dagad... gyonyoru latvany. Bar olvasva pont minap a helyi ujsagot, hogy itt az ideje a mosquitoknak es bizony a terseget bekebelezte a tigris mosquito, mely hasonlo tuneteket okoz, szoval az se kizart, hogy egszerre csipett meg rohadt sokszor es az jott ki rajtam... na, mindegy is, ma mar csak ugy lepek az utcara, hogy egesz testem befujom ezzel a tropusi szunyog elleni trutymakkal, amitol budos vagyok, mint a dog, nem hogy a szunyog nem jon a kozelembe, de normalis ember se :D :D 

A szokasos problemak miatt, mint nincs munka es en egyedul erzem magam, sokszor inkabb hallgatok, mert megoldast nem talalunk ra, munka nem lesz tole hirtelen, csak meg jobban ranyomja a belyeget az eletunkre. 

Sokszor eszembe jut, hogy 26-an lett volna a fenekbe szurim elsokent es megsem lett belole semmi... az a helyzet, hogy kifele nem mutatom, nem is beszelek rola Jvel sem, de borzasztoan megvisel, teljesen kedvetlen vagyok, szomoru, es totalisan frusztralt, ha kiderul valakirol hogy terhes. Onmagamat marcangolom! Tudtam, hogy vannak melysegek, de hogy van totalis azt ugy gondoltam hogy el lehet kerulni, hiszen ertelmes felnott ember vagyok, tudom kontrolalni az erzeseim. Hat nem... Ezt a dolgot nem lehet kontrolalni. Az nem fogja erteni, akinek konnyen osszejott es hiaba is akar jo tanacsokat adni, meg csoda torteneteket meselni... mindig van egy-egy ilyen sztori es tenyleg hala istennek, hogy vegul nem kellett azoknak a paroknak orvosokhoz rohangalni, nem kellett x remenytelen lombikot vegig csinalni, tiszta szivembol orulok, de ez nem azt jelenti, hogy a maradek 99,5%-al is megtortenik ugyanez a csoda! Maximum a jo Isten tudja, hogy veluk miert.

Egyre tobb informacio all az orvosok rendelkezesere, az enyemere kulonosen, csak miota elkezdtuk volt hat ujabb felfedesezuk, ami segit abban, hogy garantalni tudjak a kisbabat a meddo paroknak, vilag minden pontjarol jottek az eloadasukra. Nem a tudomany az, es ezek a valodi nagy koponyak, akik nem akarnak segiteni, mert szamukra nem lehet jobb erzes, mint az, ami irant elhivatottak, eredmenyes, az, hogy boldog parokat lathatnak, de ahogy mondta a dokim, ott veget er az o tudomanyuk, hogy az embrio visszakerul a mama testebe, ott ok mar nem dontenek a magzat sorsa felol, annak ellenere, hogy tenyleg, mindent de mindent elkovetnek, hogy meg ezt is kontrolalni tudjak. Ma mar megtudjak nezni, hogy nem -e termel a meh az embriora nezve bizonyos mereganyagot, megtudjak nezni, hogy genetikailag a felmenok miatt nem agyazodik be a magzat, kovetni tudjak, hogy mennyi osszehuzodasa es milyen erossege van a mehnek, meg mielott az embriot visszaadjak... 

Nem tudok nem gondolni a temara, nem azt jelenti, hogy mason nem gondolkodom, vagy mas dolgokat nem teszem, felre ertes ne essek. Napi szinten sem ragom magam rajta. De pld mint ma, mikor J baratja uzen, hogy az elso lombikkal terhes maradt a feleseg, akkor nem tudok nem azon agyalni, hogy velem mi a jo franc van.... Nem feltekeny vagyok ra, hiszen ok genetikai okokbol valasztottak ezt az utat es orulok, hogy elsore sikerult, bar ezt az orvosuk is megmondta, hogy semmi ketseg, hiszen nem azzal volt a baj, hogy nem esik teherbe a lanyzo. 

Szoval ezeken a napokon ohatatlanul is elojon, a nem kezdtunk bele a harmadik lombikba, a felelmek a jovot nezve, a hangok, amik azt ismeteltek, hogy oreg vagyok mar ehhez es persze az elozo ketto sikertelensege...! 

Az elmult egy honap alatt volt, hogy nem birtam tovabb es elszakadt a cerna es kinomban uvoltottem, vagdalkoztam, sirtam... Rajottem, hogy mennyit er egy igaz barat, mennyire hianyzik latni az Edasanyam, megolelni! Mert higyjetek el, hogy 14 honap utan az erzes mar minden alkalommal olyan, mintha kest martananak beled. Es a tudat,hogy ki tudja mikor talalkozunk meg rosszabb.